Madrid csapdában

Az utóbbi megoldástól nehéz elvárni, hogy a feszültségek enyhülését hozza, sokkal inkább egy feneketlen nacionalista örvénybe sodorhatja Európának ezt az elmúlt évtizedekben békés délnyugati csücskét. 

Azt az utóbbi hetek-napok fejleményei alapján látni lehetett, a katalán vezetés ezt a népszavazást mindenképp megrendezi – végül attól sem riadtak vissza, hogy menet közben változtassanak a játékszabályokon. Ezt a szokatlan lépést a rendkívüli helyzettel és a spanyol hatósági nyomással próbálhatják igazolni. A lényeg, hogy a spanyol állam beláthatta volna a népszavazás megakadályozhatatlanságát, ami nem jelentette volna azt, hogy el kell ismernie az eredményeit. Így azt érték el, hogy a rendőri erőszakról szóló felvételek bejárták a világot, és eddig semleges tömegeket is a katalán függetlenségpártiak oldalára állítottak. Ráadásul jó alapot adhatnak a katalánoknak arra is, hogy a nemzetközi közösség előtt rámutassanak: a spanyol állam alapvető szabadságjogaikban korlátozza őket. 

E sorok írásakor még nem ismertek a katalóniai népszavazás eredményei. 

Az eredményektől függetlenül viszont szinte biztosra vehető, ha kikiáltják is a független államot, a nemzetközi közösség nem fogja egyik pillanatról a másikra elfogadni. A katalán kormánynak sokkal nehezebb dolga lehet, mint például Koszovónak – utóbbit például az Egyesült Államok és az EU tagállamainak nagy része elismerte, ám Katalónia esetében az amerikai elnök a spanyol egység mellett foglalt állást, az EU pedig spanyol belügyként kezeli a témát. Madrid tehát előnyösebb helyzetben van, mint Barcelona, ezért is viselkedhetne visszafogottabban és nagyvonalúbban. 

A katalán függetlenedési mozgalmat ugyanakkor most már nehéz lesz megállítani. A téma pedig minden nagyobb európai kisebbséget érinthet: kérdés, vajon pozitív vagy negatív módon. Kérdés az is, vajon a katalán történet úgy is értelmezhető-e, az Európai Unió nem tudja felszámolni a nacionalizmusok erejét a kontinensen. Ami viszont biztosan kijelenthető, hogy a katalánok függetlenedési törekvése még akkor is a kisebbségi jogok hiányosságaira mutat rá, ha Európa egyik „legelkényeztetettebb” kisebbségéről van szó. Ez pedig intő jel lehet az EU számára, hogy a kisebbségi kérdést sokkal komolyabban vegye, mint eddig.