Madeinchina

Nemrég újra eszembe jutott a Ghymes együttes kéméndi szigetfesztiválján bemutatott bábjáték, ahol az élelmes főhős a bakancsát mutatta fel a mesebeli farkasnak vagy ördögnek, mondván, oda van írva az a bizonyos varázsmondat. A farkasördög lehajolt, és próbálta betűzni: Ma-de-in-chi-na, de mire a végére ért volna, akkora rúgást kapott, hogy két kilométert repült. Ott és akkor az egész csupán jó poénnak tűnt, de az utóbbi hetek, hónapok tapasztalatai mély filozófiai tartalommal töltötték meg a homályos varázsszót: madeinchina. Nemcsak bakancsról van szó, hanem mondjuk cipőről, amelynek márkamegnevezése angol, szövege végig kifogástalan cseh, a jótállásról szóló irat pedig egy cseh városhoz és címhez irányít. Nem vagyok olyan gazdag, hogy olcsó árut vegyek, gondolja magában a vásárló, ez egy minőségi cseh cipő, megveszi és hazaviszi. Aztán két hét múlva észrevesz egy szerény kis csíkot a nyelv alatt meghúzódva, észrevétlen, türelmes, tapasztalt kis szalagocskát, rajta a varázsigével: Made in China. Egy másik vásárló ugyanebben a pillanatban veszi meg skandináv, minőségi mobiltelefonját. Otthon, bár nem kellene, de azért szétszedi, belenéz, emlékezve a gimnáziumi kémia- és fizikaórák szertárrobbantó kísérleteire. A hatás nem marad el most sem, ciripelve, meztelenül előbújik az aksi alól a varázsszó: madeinchina. Dolgoznak még az európaiak?, tenné fel a kérdést az illető alak, ha nem kísérnék rosszalló tekintetek. Nemrég ismertették a sajtóban egy legújabb kutatás eredményét, miszerint Kína képes lenne az egész világot ellátni termékeivel. Kínai kenyér, kínai gulyás, kínai tokaji, kínai hungaricumok egész sora vár erre a pillanatra. Ha ez így van, nem is kísérteties az a vízió, amely az utóbbi napokban kísért. Eszerint kórházba vonulok, s kijelentik, műtétre van szükségem. Elaltatnak, az orvos óvatosan kezébe veszi a szikét, végighúzza bőrömön, kibuggyan a vér, kifordul a hús, s vele együtt a remegő, ijedt varázsmondat: Made in China. Jobbak, szebbek, ügyesebbek, okosabbak. És mit tudunk például a kortárs kínai irodalomról? Mióta átengedtük nekik az asztalitenisz trónját, megállíthatatlanok. Nem tudom, észrevették-e, hogy Kína egyetlen titkot őriz csupán a mai napig, pingpongütőfáik és -borításaik titkát...