Ma ünneplik a hálaadás napját

Ma tartják az Egyesült Államokban a hálaadás napját (Thanksgiving Day), ezt a nagy múltú, népszerű ünnepet. Majd minden kultúra, nemzet történetében fellelhető olyan ünnep, amikor az emberek kinyilvánítják a bőséges termés felett érzett örömüket, hálájukat. Az Egyesült Államokban ilyen az utolsó novemberi csütörtök, amelynek eredete az első amerikai telepesek koráig vezethető vissza. 1620. szeptember 16-án indultak Plymouth kikötőjéből Észak-Amerikába, s december 21-én kötöttek ki a későbbi (észak-amerikai) Plymouthban. Az első, rendkívül hideg télen nem volt elegendő élelmük, soraikat súlyos betegségek tizedelték, és a 102 bevándorló fele sem élte túl a fagyos hónapokat. Tavasszal aztán indiánok tanították őket a növénytermesztés és a vadászat fortélyaira, így 1621 őszén már bőséges termést takaríthattak be. Örömük és hálájuk kifejezésére nagyszabású ünnepséget rendeztek, amelyre William Bradford, Plymouth kormányzója a környékbeli indiánokat is meghívta. A következő években-évtizedekben rendszeressé váltak a telepesek hálaadó aratási ünnepei, bár még nem az összes gyarmaton. Az Egyesült Államok függetlenségének kinyilvánítása után a kongresszus javaslatot tett egy évente tartandó, az egész nemzetre érvényes hálaadási ünnepnapra, George Washington pedig deklarálta is ezt 1789-ben. 1863-ban Abraham Lincoln – keresve a polgárháború borzalmai közt a nemzet egyesítésének módozatait – hálaadási proklamációt adott ki, amelyben november utolsó csütörtökét a hálaadás napjává nyilvánította. A hálaadás azonban sokáig amolyan szentesítetlen szokás maradt, egészen 1941-ig, amikor is november 26-án Franklin D. Roosevelt aláírta a törvényt, amely november negyedik csütörtökét hivatalosan is az ünnep napjává, egyben nemzeti ünneppé nyilvánította. Mindenesetre tény: az Egyesült Államokban a nagy történelmi múltú hálaadás a karácsony mellett ma is a második legnépszerűbb családi ünnep, amelyet az amerikaiak munkaszünettel és a hagyományos pulykasült „társaságában” töltenek el. (MTI)