Lóvá tett fürdőzők

A konkurenciaharc állandósult jelzője a „kegyetlen”. A riválisok bármikor készek víz alá nyomni a másikat, semmilyen turpisságtól nem riadnak viszsza. A rémhírterjesztés, az ellenfél rossz hírének keltése közkedvelt módszer, lévén hogy nehezen lenyomozható. Lehetetlen minden csiripelő veréb mellé rendőrt állítani, bizonyíték nyista, a megtépázott hírnevű cég pedig egyszer csak azt veszi észre, hogy termékei iránt megcsappant a kereslet. „Jobbik esetben” az újság is megírja a dolgot, még jobbik esetben utána is kérdeznek az érintetteknél, ideális esetben pedig akár a rémhírkeltők is lelepleződhetnek. „Nyárvíz” idején a strandfürdők körül vállalakozók számíthatnak a legnagyobb haszonra, feltéve, hogy a fürdőzők is úgy akarják.

A Kassa melletti Budkóc község gyakorlatilag a víztározóból él, a nyár a csúcsbevételek évszaka. Ám idén minden másként van. Június elején röppent fel a hír, mely szerint nem ajánlatos bemerészkedni a vízbe, hacsak nem akarunk együtt ázni egy oszladozó lótetemmel.

A helyi újság rávetette magát a témára, tényként közölték a dolgot, és természetesen riasztották a környezetvédelmi szakhatóságot. Ekkor kiderült, hogy a víz a kassai viszonyokhoz képest kristálytiszta. Nyúlfarknyi helyreigazítás következett, a suttogó ellenpropaganda viszont hatásosnak bizonyult: minden második villamoson erről beszéltek, a vízben látott döglött lovak száma egyre csak nőtt, és a pánikot tetőzendő, pár héten belül lábra kapott a vérbajvész is. „Aki Budkócon fürdik, szifiliszt kap.”

Na, ez kellett csak a bátrak maradékának! A forgalom vészesen visszaesett, alig látni embert a vízben, intő jel ez a szexuális felvilágosítóknak. Nemi bajt természetesen egész máshol lehet kapni, a lótörténet ötlete pedig a Keresztapa híres jelenetén is túltesz.

A község vezetése hiába gyanakszik vészmadarakra, bizonyítani semmit sem tud.

A lóvá tett fürdőzők pedig hiszékenységüknek köszönhetően Miskolc-Tapolcáig kénytelenek autózni.