Lomha statisztika

A statisztikaelméleti kézikönyvek nem győzik hangsúlyozni az adatok frissességének fontosságát. Az új kormány megalakulása óta rengeteg időszerű adat került nyilvánosságra a koalíciós pártok anyagi helyzetéről, a miniszterek családi állapotáról, vagyonáról, lakásviszonyairól, nyelvtudásáról stb. A sok között van egy adat, amellyel ma, 13 évvel 1989 novembere után nehezen tudok mit kezdeni. Nehezen, mert az adatot közlő mondat végén pont van. A gondolat tehát befejezettnek nyilváníttatott: a második Dzurinda-kormány 16 minisztere közül már csak egy volt kommunista párttag.

Első tekintetre a mondatban nincs kifogásolnivaló. Hiba csak akkor fedezhető fel benne, ha igényeljük az adatok frissességét, a statisztika lomhaságának kiküszöbölését. Márpedig – lévén, hogy politikai használatra fogalmazódott meg – kötelességünk igényelni. Ha nem igényelnénk, úgy járnánk, mint az a rendszerváltó orosz politikus, aki 1990-ben azzal érvelt, hogy 1957-ben, a szovjet párt emlékezetes XX. kongresszusát követő évben hányan taposták meg Sztálin sírját. Dzurinda kormánya környékén valaki éleslátóan fölfedezett egy minden kétséget kizáróan fontos tényt. De igazán fontossá ez csak akkor válik, ha négy év alatt kiderül, hány olyan tagja van a kormánynak, akinek működésében már nyomelemekben sem fedezhető fel a bolsevik stílus, hány olyan pártja a koalíciónak, amely már semmiben sem hasonlít kommunista párthoz; sem a pártfegyelmet, sem a sajtóhoz fűződő viszonyt, sem a meghatározó káderek elmozdíthatatlanságát illetően.

Szlovákia kis ország. A választópolgárok szempontjából ez előnyös. Nem így a politikusok szempontjából; előbb-utóbb itt minden kiderül róluk. Annál rosszabb annak, aki „statisztikáját” megpróbálja elködösíteni, a személyére vonatkozó adatokat testhezállóbbá tenni. Működni kezd ilyenkor a mendemonda; a plebsz végül azt is rovására írja, amit el se követett.

Az olyan „statisztikai” adat, amely szerint a Mečiar-kormányhoz képest Dzurindáéban 78,9 százalékkal vagy 93,7 százalékkal csökkent az egykori kommunista párt tagjainak a részaránya, nekem csak akkor mond lényegeset, ha az adatközlők azt is hozzáteszik, hogy az új kormány stílusa mennyire hasonlít egy jól működő nyugat-európai végrehajtó hatalom működéséhez. A kommunista kormányokra az volt jellemző, hogy kísérleteztek a társadalommal, mint kutatólaboratóriumban a kísérleti nyulakkal vagy az élettelen anyaggal. Szlovákiában ezt 1989 után is évekig folytatták, majd gyökeresen 1998 és 2002 között se változott meg a helyzet. Négy év alatt most majd elválik, lomha marad-e a „statisztika”, vagy pedig a mondat második felét is megválaszolják.