Leves helyett

A villamosban előttem ülők hangos beszédébe hallgattam bele a minap. Tudom, nem illő dolog, de a korosabb hölgyek olyan hangosan aprehendáltak valakit, hogy nem lehetett nem oda figyelni. Ráadásul az elhangzottak alapján rádöbbentem, hogy az illetőt – némi túlzással – én is ismerem. Az illető az a magas, tisztán öltözött, ápolt fiatalember, aki lakótelepünkön árulja a hajléktalanok lapját, s én majd két éve rendszeresen és kizárólag nála vásárolom. Kezdetben 50 koronát nyújtottam át a fele annyiba kerülő újságért, de később, a drágulásra gondolva, egy százasból nem fogadtam el a visszajáró pénzt. Talán azért, mert az árus megszégyenítő szerénységgel azt hangsúlyozta, túl sok, amit adok.

Nem tagadom, többször elhatároztam, ki fogom faggatni arról, miként alakult így az élete, miért nem próbál a fővárosban „normálisan” elhelyezkedni, de akárhányszor nekiduráltam magam, az alkalmas pillanatban alábbhagyott a bátorságom. Eszembe jutott ugyanis egy régebbi történet. Prágában összefutottam egy barátommal, aki elismert orvosként hajnalok hajnalán kiszökött alvó barátnője mellől, s órákig a Vencel téri utcaseprőket nézte irigykedve és sóvárogva szabad életük miatt.

Nos, az előttem ülők nem tudtak napirendre térni afelett, hogy az újságárusnak maroktelefonja van. Megfigyelték, nemcsak hívják, hanem ő is telefonálgat. Sőt, rengeteget esemesezik is. Leguggol az aluljáró falánál és szórakozik. A hölgyek egymást győzködték arról, hogy a mobilhasználat biztosan nem olcsó mulatság, s azon szörnyülködtek, miképp engedheti meg magának ezt olyan, aki a hajléktalanok lapját árusítja. Megjegyezték azt is, hogy bezzeg ők még soha, egy árustól sem vettek újságot...

Felháborodásukat nem nagyon értem. A fiatalember nem kéreget, nem szólítja le a járókelőket, hogy éhes, fázik, könyörüljenek meg rajta. Tulajdonképpen dolgozik. Igaz, nem segédmunkásként, nem utcaseprőként. Kabátja hajtókájára tűzött névkártyával, hóban, fagyban, hőségben vagy esőben újságárusként keresi meg a megélhetésre valót. Meglehet, számára a mobiltelefon, a kapcsolattartás modern eszköze többet ér, mint egy tányér meleg leves.

Akik soha nem támogatták a fiatalembert, talán mégse szidják, s ne kérjék számon, mire költi keresetét?!