„Lehunyja sok szemét a ház”

Advent a készülődés, a várakozás ideje. Az emberek örömmel várják az ünnepeket. De nem tudnak ilyen tiszta szívvel örülni a zselíziek, mert december 2-án bezárták a kórházukat. A betegeket Léván és Ipolyságon helyezték el. Most üres a kórház, nincsenek várakozó, toporgó „kispapák” a szülészeten, izguló rokonok a sebészeti műtő előtt, síró és hancúrozó nebulók a gyermekosztályon, csicsergő nővérkék és fehér köpenyes, mosolygó szemű doktorok. Csak csend van, nyomasztó, torokszorító. Mintha minden meghalt volna. Ilyet az ember csak atomrobbanásokkor lát, minden a helyén, csak az élet hiányzik. Kinn félelmetesen játszadozik a szél a zöld tujákkal. Csak egy apró kutya hever bánatosan, mintha érezné, már nem lesz, aki enni adjon neki. Az idén nem fognak világítani a vén fenyőn a karácsonyi égők. (M. M.)