Lehet választani

Csakhogy aki az elmúlt tizenöt évben akárcsak egy hetet is tartózkodott Szlovákiában, az tudja, hogy Fico – ugyanúgy, mint előtte Vladimír Mečiar – a konfliktuskereső politikus prototípusa: programszerűen és folyamatosan gyártja a konfliktusokat, és ezek által érvényesül a politikában.

Ha Fico most valóban összefogni akarná a társadalmat, önmagát és mindent meg kellene tagadnia, amit a Smer megalapítása óta tett. A bibliai pálforduláshoz mérhető változásra lenne szüksége, mint amikor a keresztényüldöző Saulból Pál apostol lett. Ám a bibliai időkben azért jóval gyakrabban estek csodák, mint a mai Szlovákiában.

A politikai elemzők egyetértenek abban is, hogy normális körülmények között Andrej Kiska nem kerülhetett volna az elnökválasztás második fordulójába. Egyrészt azért, mert most az a helyzet állt elő, hogy semminemű politikai tapasztalattal nem rendelkező ember lehet a köztársasági elnök, másrészt pedig – és ez a lényegesebb – olyan ember, akivel közszereplőként a nyilvánosságnak semmiféle tapasztalata nincs. Mindaz, amit Kiskáról tudunk, azt kampánybeli megnyilatkozásai alapján tudjuk, illetve még Robert Fico vádaskodásaiból. Természetesen rejt magában veszélyeket, hogy a legfőbb közjogi méltóság posztjára olyan ember kerül, aki egészen a közelmúltig közszereplőként nem nyilvánult meg, akiről nem tudjuk, hogyan viselkedik, reagál feszült helyzetben, nyomás alatt, tettei alapján nem tudjuk megítélni karakterét, értékrendjét. Egyszerűbb lenne kávézaccból megjósolni, hogy milyen elnök lesz, mint a kampányban elhangzott általános, sőt időnként politikailag naiv kijelentései alapján. De ahogy Erik Láštic politológus mondja, a tapasztalatlanság még nem kizáró tényező.

Ezzel szemben Ficóval elég tapasztalatunk van már, több is, mint kellene. Bátran leszögezhetjük, hogy kormányfőként nem tartotta be alkotmányos esküjét, hogy valamennyi állampolgár érdekét fogja szolgálni. A kvótabotrány vagy az útdíjbotrány még első kormányzása idején ezt jól felfedte. Kormányfőként elnyomta az ellenzéket, amely a parlamentben nem önmagát, hanem a társadalom egy nagyon jelentős részét képviseli. Előszeretettel föstöget ellenségképeket, jelentősebb témái közt szerepel a magyar kisebbség és az etnikai csoportok. Támadja a külföldi cégek vezetőit, a médiát, az újságírókat és a civil szervezeteket. Eddigi tapasztalataink alapján aligha képzelhető el, hogy majd az elnöki funkcióban másképpen viselkedne, mint eddig.

A második fordulóban tehát van egy jelölt, akiről nem tudjuk, hogy alkalmas-e az államfői posztra, és tudjuk, hogy van egy, aki teljesen alkalmatlanná tette magát annak betöltésére. Alakuljon bárhogy is szombaton, a közvetlen elnökválasztás révén szavatoltan olyan elnököt kap a társadalom, amilyet megérdemel.

A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora