Legyen vége már!

A népszavazás, sokak várakozásával ellentétben, alapvetően átrajzolta a politikai erőteret Magyarországon. Az erőből kormányzó koalíció szembe találta magát a társadalom nagy többségének ellenszenvével. Ezzel szemben a Fidesz mögött felsorakozott a pártelnök által az elmúlt évben sokat emlegetett „új többség”. A márciusi közvélemény-kutatási adatok szerint a rendszerváltozás óta még egyetlen politikai formáció sem tudhatott maga mögött akkorra támogatottságot, mint a legnagyobb ellenzéki párt ebben a hónapban. A koalíció problémáit csak tetézi a liberálisok háza táján kirobbant legitimitási válság. Az átrajzolódó politikai erőtérben a kisebbik ellenzéki párt is elszürkült, támogatottsága jelentősen visszaesett. A parlamenti ciklus feléhez érve elmondhatjuk, hogy a baloldalnak jogosítványa ugyan van a kormányzáshoz, de a támogatottság hiányzik eddigi politikája, programja mögül. Két választása maradt: vagy sorban áll a pofonokért, azaz jottányit sem enged célkitűzéseiből, vagy behúzza a reformbalféket, azaz visszalép eddigi elképzeléseitől.

Gyurcsány Ferenc a szombati pártértekezleten mindképpen erőt akart mutatni. Meggyengült helyzetében ez a politikai túlélés egyetlen eszköze volt számára. A huszadik születésnapját ünneplő Fidesszel szemben nem állt módjában az erőfitogtatás, így annak célpontjául maradt a koalíciós partner, az SZDSZ. A nagyobbik kormánypárt képviselői az elmúlt években úgy érezhették, hogy a liberális bolha terelgeti a szocialista gólemet. Az ebből fakadó ellenszenv tudatában kísérelte meg a miniszterelnök az SZDSZ-t bűnbakul odadobni az elégedetlen szocialistáknak. Pártbeli pozícióját talán átmenetileg sikerült megerősítenie, de Horváth Ágnes egyeztetés nélküli leváltásával a Medgyessy Péter bukását megelőzőhöz kísértetiesen hasonló helyzet keletkezett.

A hétfőn elmérgesedett koalíciós válság következtében könnyen bekövetkezhet a Magyarországon eddig még ismeretlen kisebbségi kormányzás. Másik lehetséges megoldás, hogy a kisebbik koalíciós párt követelésének engedve a szocialisták visszahívják a miniszterelnököt. Lehetséges, de kevésbé valószínű az eddigi kormánypártok megegyezése, s a koalíció változatlan fenntartása. Ugyancsak lehetséges opció új választás kiírása. Ez utóbbi azért valószínűtlen, mert ehhez szükséges volna a parlament önfeloszlatása, amit a kormánypártok pillanatnyi preferenciáik ismeretében aligha fognak támogatni. A miniszterelnök lemondása esetén az államfő jelölne új kormányfőt. Abban az esetben, ha jelöltjét az ország?gyűlés nem fogadná el, az államfőnek negyven nap elteltével joga volna a parlamentet feloszlatni, és új választásokat kiírni.

A koalíciós válság hatással volt a pénzpiacokra is. A tőzsdeindex esése és a forint gyengülése mellett az adósság finanszírozását biztosító állami kötvények hozamának drámai emelkedése a leginkább figyelmeztető jel. Ez az adósságszolgálatot több tízmilliárd forinttal emelheti éves összevetésben. Ennyibe kerülhet Magyarországnak Gyurcsány Ferenc elhúzódó politikai haláltusája.

A legokosabb megoldás az előrehozott választások kiírása volna. Tiszta helyzetet teremtve lehetőséget adna a magyar politikának az újrakezdésre, az egyre mélyülő gazdasági gondok kezelésére. A magyar baloldal felélte minden erkölcsi és politikai tartalékát. Két évig tartó vergődésre nincs ideje az országnak. Gyurcsány Ferencnek mennie kell! Személyében azonban megbukott az őt messianisztikus pózba helyező baloldal is. Fenntartásaimat leküzdve úgy vélem, hogy mielőbb jönnie kell annak a pártnak, ha kétharmaddal, hát annál jobb, amelyik ma egyedül látszik alkalmasnak arra, hogy legalább megkísérelje ráncba szedni az országot. A Fidesznek az elkövetkezőkben felelős pártként kell viselkednie, nagyon sok múlhat ezen – generációk sorsa.

Kolek Zsolt