Legyek én is milliomos!

Egy éve, a januári Ifi magazinban megjövendöltem, hogy 2005 gyökeres változásokat hoz az életemben. Hozott. Kevés pozitívat, több negatívat. A magazinból az volt a búcsúszám, a következő lapzártájának kellős közepén szóltak, hogy lazíthatunk... De csakis magamat okolhatom, amiért ugyanolyan évet zártam, mint korábban bármikor. Mert továbbra is a szerencsémben bíztam. 2003 őszén – az emlékezetes magyar lottóláz közepette – álmomban a védőangyalom a fülembe súgott öt számot, mondta, ha kitartó leszek, rövidesen vagyon hullik az ölembe. Több mint két évig kitartó voltam, mára azonban elfogyott a türelmem. Tervezgettem egyfolytában, készültem az új életemre, ám eddig csak két kettes találatom volt. Eldöntöttem, idén nem bízom a szerencsémet holmi védőangyalra, segítek magamon, akkor állítólag az isten is megsegít. Persze ezúttal is kizárólag a könnyű meggazdagodás jöhet számításba. Ismerősöm gyakran mondogatja: aki ebben az országban dolgozik, annak nincs ideje pénzt keresni. Ennek tudatában először arra gondoltam, jelentkezem egy valóság-show-ba. Tény, szimpatikus, sármos kölök vagyok, hazudni is tudok folyékonyan, anno tagja voltam az iskolai színjátszó körnek, tehát a színészkedés is menne. Aztán lemondtam róla. Mert mi van, ha a befolyásolható nézők tévednek, nem engem találnak a legjobbnak, és a célegyenes előtt elbukom? Hiába tárulkoznék ki és vetkőznék le, végül egyszerű sztárműsorvezető válna belőlem valami ócska csatornán, s az önéletrajzi könyvemet – amelyben megírnám a frankót – is csak pár tízezren vennék meg. Inkább felajánlom a tévétársaságoknak, hogy kamerázzák be a házamat. Csak előtte vegyenek egyet, mert arra eddig nem futotta. A műsor sikere a tévésektől függ: minél több pénzt adnak, annál színesebbé teszem, hajlandó vagyok körbeutazni a Földet, bárkivel összeveszek, jó pénzért a lelkemet is eladom, akár az ördögnek is. Manapság úgyis az ilyen embereknek áll a zászló. Biztos megkeresnék az asszonyt is több népszerű magazintól, hogy mutassa meg a bájait. Kicsit szégyenlős a lelkem – jut eszembe, még a tervembe sem avattam be –, de mondom, sok pénzért idén bármire hajlandó vagyok, úgyhogy vetkőzni fog. Nem érdekelne a csőcselék, kedvére szapulhat reggeltől napestig, az a fontos, hogy én jól érezzem magamat. S utána nem kellene várnom a tizenkettedikéket! Az hiszem, ez lesz a kiút az ellaposodó életemből. Megyek, intézkedem. Végre legyek én is milliomos! Annyira megérdemelném!