Legitim a népszavazás az előrehozott választásról?

Amennyiben ez a kezdeményezés sikerrel jár, az meghatározhatja hazánk politikai fejlődését a közeljövőben és középtávon is. Épp ezért fontos figyelmet szentelnünk a népszavazásnak, mégpedig nem is annyira legalitási, sokkal inkább legitimitási szempontból. Nem tisztem, hogy megítéljem, alkotmányos-e vagy sem a kormány népszavazás általi visszahívása, ezzel a kérdéssel (tehát a referendum legalitásával) az alkotmányjogászoknak, illetve az alkotmánybíróságnak kell foglalkoznia, ha egyáltalán szükség lesz arra, hogy a népszavazás alkotmányosságát megállapítsa valaki. Ezen a ponton még csak azt sem áll szándékomban elemezni, mennyire felel meg a demokratikus játékszabályoknak az, hogy két ellenzéki párt így próbálja meg legyőzni politikai ellenlábasait. Lehet, hogy meglepően fog hangozni, de a készülő népszavazás kapcsán van egy sokkal súlyosabb kérdés, amelynek eddig nem sok figyelmet szenteltünk. Ez a kérdés a legitimitás kérdése, ezen belül pedig azé: megengedhetjük-e magunknak, hogy egy (vagy több) párt rövid távú érdekei miatt megváltoztassuk országunk politikai rendszerét. S hogy miért változik meg a politikai berendezkedés a népszavazás miatt? Ennek megértéséhez csupán „józan paraszti észre” és egy kis matematikára van szükség. Tudjuk, soha sem százszázalékos a részvétel a parlamenti választásokon, tehát létezik egy lakossági réteg, amely nem jár szavazni, ami felfogható úgy is, hogy ők a mindenkori kormányokkal elégedetlenek. (Eddig 1998-ban volt a legmagasabb a választási részvétel, és még akkor is a lakosok 20 százaléka maradt távol az urnáktól!) A másik tény, hogy a szavazatok mandátumokra való átszámolásának módja lehetővé teszi a szavazatok körülbelül 45%-át megszerző pártnak vagy csoportosulásnak a kormányalakítást (mivel a parlamenten kívül maradó pártok százalékait is szétosztják a bejutottak közt). Ez tehát azt jelenti, hogy kormány alakulhat a választópolgárok többségének támogatása nélkül. (Ez nem egyenlő azzal, hogy az ellenzék van többségben, gondoljunk csak a választástól távol maradókra, és azokra, akik a parlamenten kívüli pártokra szavaznak.) E tényekből következik, hogy bármikor a jövőben megismétlődhet az, ami most történik. Akár az új kormány fölállását követő napon megszülethet a leváltására irányuló indítvány, mely újra sikerrel járhat – ennek következményeként pedig akár félévente népszavazásra és választásokra kerülhetne sor Szlovákiában. Ha most népszavazás útján leváltásra kerül a kormány, a jövőben ez a gyakorlat a végletekig instabillá teheti az országot, gátat szabva így a gazdasági és politikai fejlődésnek. A kormány esetleges bukása nemcsak a megkezdődött reformfolyamat megállását eredményezné, hanem külpolitikai és gazdasági szempontból is hátrányos helyzetbe hozná az országot. Az elmúlt pár hét eseményei – gondolok itt a romák fosztogatásaira – sokak figyelmét vonták el arról a jelentős tényről, hogy Szlovákia külkereskedelmi mérlege január hónapban pozitív lett, ami a korona újabb erősödéséhez vezetett. A napokban dőlt el, hogy újabb autógyár épül Szlovákia területén, ami szintén a gazdaság erősödéséhez vezet. Ezenkívül nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy május elsején az Európai Unió teljes jogú tagjává válik országunk. Mindezekért Szlovákia keményen megküzdött, és a lassan jelentkező pozitív eredmények a népszavazás révén köddé válhatnak. A politikai bizonytalanság az esetleges befektetőket elriaszthatja, ráadásul az is negatívan érintené országunkat és gazdaságunkat, ha uniós tagságunkat egy kormányváltással és az azt övező bizonytalansággal kezdenénk. Nem szabad elfelejteni, hogy a belépésünket követő néhány hónapban is fontos döntések születnek majd, melyeknek meghozataláról lemaradhat az (esetlegesen felálló) új kormány, mert a hatalomátvétellel kell foglalatoskodnia. Pedig ezek a döntések nemcsak a közeljövőt érintik, hanem több évre, sőt egy egész évtizedre meghatározhatják Szlovákia fejlődését, mégpedig negatív értelemben.

A szerző a Comenius Egyetem politológus hallgatója