Lapcsináló Kerényi úr, avagy keresd a jót az új Magyar Krónikában

KISS TIBOR NOÉ

Kerényi Imre egyre kínosabb ügyeket produkál. Az egykori színházi rendező és igazgató az Orbán-kormány regnálása alatt miniszteri biztosként funkcionál. Már a feladatkörének definíciója is csodálatos: Kerényi „a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott” szerepét tölti be.

Eddigi döntései közül több is botrányt okozott. A Nemzeti Könyvtár című sorozatban például ismert magyar írók műveinek újrakiadását hajtotta végre – csakhogy a szerzői jogokat figyelmen kívül hagyva, lényegében engedély nélkül adta ki többek között Márai Sándor és Szabó Magda munkáit. De nagy vihart kavartak az új alkotmányt illusztráló festmények is: a tizenhat historikus alkotást a kritika finoman szólva is gyengének értékelte.

De Kerényi Imre természetesen nem áll le: január első hetében nyilvánosságra került az a levél, amelyet száz, a kormányhoz közel álló értelmiséginek címzett. Sajnos ezzel a levéllel is vannak bajok. Az még csak ízlés kérdése, hogy a szöveg akár saját maga paródiájának is megfelel. Egyes fordulatok („Kinyílott a pitypang. Megírom.” „Csökkent a rezsim. Megírom.” Vagy: „A Magyar Krónika célja a legjobb szerzők megnyerése, kik számlaképesek”. Vagy: „dalcsináló Ákos úr”.) önálló életre keltek. Ne szépítsük: Kerényi levelén röhög a magyar internet.

De csak elsőre nevetünk. Kerényi szervilizmusa ugyanis riasztó. A Magyar Krónika (amely ma tartja alakuló értekezletét a Magyar Demokrata című hetilap szerkesztőségében) nem titkoltan állami kiadvány kíván lenni, s elsődleges célja: „keresd a jót”, így, félkövérrel. Az ebben való iránymutatást pedig ki is szabhatná meg a legpontosabban, mint maga a miniszterelnök: a szerzőket Kerényi többek között azzal próbálja a laphoz csábítani, hogy együtt dolgozhatnak Orbán Viktorral. A nyilvánosság reakciói lesújtónak tartják az ötletet: a levelet teljes egészében közlő Cink.hu Észak-Koreát, a balliberális pártokkal szembeni elfogultsággal aligha vádolható Jobbegyenes blog szerzője pedig az ötvenes évek Magyarországát emlegeti.

S még mindig van tovább, hagyjuk az értelmiségi fanyalgókat, hazaárulókat! A levél címzettjei sem ájultak el egyöntetűen Kerényi újabb agymenésétől. Többen nem is hallottak a felkérésről, s vannak olyanok is, akik egyértelműen közölték, nem vesznek részt ebben a komédiában. Visszakozott például Hankiss Elemér – de ezen nem csodálkozunk, Hankiss mégis csak egy öreg liberális! De az már talán elgondolkodtató, hogy a lapban való szereplést számos, a jobboldalhoz kötődő személy is egyértelműen visszautasította. Például: Borókai Gábor (a Heti Válasz főszerkesztője), Sándor György (humorista), Navracsics Tibor (miniszterelnök-helyettes). És visszautasította „dalcsináló Ákos úr” is. Kovács Ákos sem akar a leendő állami giccsmagazinban tündökölni – s ez így van rendjén. Egy magára valamit is adó értelmiséginek semmi keresnivalója az udvari lakájok között.

Ettől függetlenül Kerényi folytathatja a toborzást, talán még lap is lesz belőle, nemzeti színű szalaggal átkötve. Kár, hogy a miniszteri biztos eddig egymilliárd forintnyi közpénzt tapsolt el az ehhez hasonló színvonalú ötleteire. Egymilliárd forintból egyébként nagyjából tíz, a fennmaradásáért jelenleg is élet-halál harcot folytató magyar művészeti és tudományos folyóirat anyagi problémáit lehetne megoldani. Négy évre. Ezek a lapok azonban bizonyára nem foglalkoznak kellőképpen „a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével”. Legalábbis nem úgy, ahogy azt lapcsináló Kerényi úr elképzeli.

A szerző magyarországi publicista