Ritkán van ilyen, de most úgy érzem, érdemes megállni egy pillanatra, mert átléptünk egy határt. A kocka el van vetve, a határ át van lépve. Szóval nem vagyok képes tovább magamban tartani a mondanivalómat, és remélem, magára veszi, akinek nem szégyen a szép
Lacafaca és hulladékhő
Mert ami itt (nem) történik, az már lassan olyan, mintha nem látnánk a tigristől az Eufráteszt, vagy köznyelvre lefordítva: Mitsubishitől a Trabantot. Gondolom nem csak én érzem így, mert akkor problémámmal nyilván egyedül lennék, ez pedig nyilvánvalóan nincs így.
De induljunk el a konkrétumok irányába. Az történt tehát, hogy az egyik, intenzív erejű sugárnyalábokkal átszőtt reggelen, midőn szemeim felnyitám, megjelent előttem egy alak. Vízvezeték-szerelőt idéző mozdulatai alapján először azt hittem, vízvezeték-szerelő, de csak később derült ki, hogy nem, aztán egy váratlan fordulat után az, hogy mégis. Kérdeztem, kit keres, honnan ered és merre tart, de nem méltatott válaszra, csak a szerszámos ládájában kotorászott, és néha zaklatottan kitekintett az ablakon, mintha valaki éppen az ő autójának kipufogóját igyekezne szafaládéval eltömíteni, akárcsak a Kisvakond a cseh rajzfilmben, amikor társaival revansot vettek a városlakókon, akik miatt nem sokkal korábban kiirtották Kisvakondék életterét, az erdőt. Visszaaludtam, hátha eltűnik, mire ismét felébredek, de csalódnom kellett. Miután kimásztam az ágyból és befejeztem a csalódást, csak akkor láttam, milyen tehetetlen és összetört ez az egyén. Gondoltam, főzök neki kávét vagy ráterítem a közösségi hálót – kinek ne esne jól az ilyesmi. Biccentéssel megköszönte, majd önként és dalolva távozott. Azt dúdolta halkan, de hallhatóan, hogy Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk,/ Lesz végtelen sok égitestünk,/ Feltárul minden titkos világ,/ Felébred az álom, és mi alszunk tovább.
Sokak szemében talán kimeríti a tabudöntögetés kategóriáját az ilyesfajta állásfoglalásféle, számomra ugyanakkor ez az eset tette nyilvánvalóvá, hogy az utóbbi időszakban nap- és holdvilágot látott információk kapcsán nem érdemes lacafacázni. Ha egészen konkrét akarok lenni: sem lacázni nem érdemes, de facázni aztán semmiképp. Remélem, ezt fokozatosan mindenki felfogja, a meleg ellenére is. Mellesleg a meleg nemhogy akadályozná, inkább segíti a megértést, gondoljunk csak az ókori görög filozófusokra, akik nagyon sok szép dolgot megértettek, dacára annak a nagy melegnek, amely az ókorban körülvette őket, pedig akkor még ventilátor meg légkondi sem létezett, csak pálmaág. Az viszont nem termelt hulladékhőt.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.