Kutya- és macskaevők kontra a valóság

Mind közül a dél-afrikai zenész, David Scott (The Kiffness) paródiája volt talán a legkreatívabb, amely Trump szövege alá, ill. annak dallamára írt egy dalt, kifigurázva a „kutya- és macskaevést”.

Trumpot ugyan nyugodtan körbe lehet röhögni, a dolog azonban leginkább arra jó, hogy az arcunkra fagyjon a mosolyunk... Kicsit más ugyanis, amikor a hasonló őrültségeket az internet homályos bugyraiban vagy a kocsmapadon hangoztatják az emberek (bár ezeken a helyeken is igen fájdalmas ezt olvasni/hallani). Ám amikor a világ vezető hatalmának élére pályázó jelölt teszi ezt, az felvet bizonyos kérdéseket.

Trumpot jól láthatóan az sem nagyon ingatta meg állításában, hogy az ABC News műsorvezetője nyomatékosan figyelmeztette: a város önkormányzata cáfolta a híresztelést. Olyannyira nem történt ez meg, hogy legutóbb vasárnap J. D. Vance, Trump alelnökjelöltje újra megismételte az állítást – amit kettejük közül egyébként ő, s nem Trump mondott el először nyilvánosan. A város sem maradhatott néma. Rob Rue, Springfield polgármestere például vasárnap nyilatkozott a CNN-nek, s többek között elmondta, az önkormányzat képviselői több fenyegetést is kaptak a haitiak elleni „vádak” miatt.

A konteó alapja egyébként az, hogy augusztus 26-án a rendőrség bejelentést kapott arról, hogy haiti bevándorlók libákat loptak el – ám végül sem bizonyítékot, sem gyanúsítottakat nem tudtak azonosítani. Talányos ösvények mentén aztán ebből lett a kutya- és macskaevés... Ami egyébként egy igen régi bevándorlóellens, rasszista sztereotípia az USA-ban. Egészen a 19. század végére vezethető vissza, s eredetileg – ahogyan arra a The Guardian által megkérdezett szakértők emlékeztettek – a kínaiakra vonatkozott, akiket patkányevéssel vádoltak, így „bizonyítván” alsóbbrendűségüket.

Az irreguláris migrációról való közbeszéd egyik legfőbb problémája a következő: a konteók és irracionális őrültségek gyakorlatilag ellehetetlenítik a téma higgadt, normális megvitatását. Nagyon sok kutatás zajlott és zajlik a különböző menekültek különböző helyeken való különböző beilleszkedési problémáiról..., de akár sikereiről is! Ezeket mind be lehetne dobni a közbeszédbe. Trump és Vance nem a springfieldi valós helyzetről beszélnek. Például arról, hogy az egyik bevándorlónak akár Springfieldben, akár bárhol máshol miért megy jól a sora, míg a másiknak meg miért nem. S ha problémák vannak – mondjuk a helyiek egy része nem érzi biztonságban magát –, akkor azoknak mik a gyökereik. Hanem valahol teljesen máshol matatva a házi kedvencek felfalásáról beszélnek. Újra. És újra.

Az eset nagyon világosan mutatja, hogy a populisták nem pironkodnak az eszközök használatában. És ha kimondott őrültségeket kezdenek el hangoztatni, azzal aztán nehéz lesz racionálisan is vitatkozni. Viszont kiválóan alkalmasak a pulzus és az asztalcsapkodás növelésére a szavazótábornál. Amiből aztán egyenesen következik a karikázás/ikszelés bebiztosítása is. Ennyiben, és csakis ennyiben racionális az egész, mégpedig politikailag. Mindezt a Trump–Vance tandem is pontosan tudja.

A CNN újságírói egyébként a vita elemzése során Trumpnál 30 hamis állítást azonosítottak, Harrisnél pedig egyet – ám emellett a jelenlegi demokrata alelnök is többször csúsztatott. Igen, a politikai vita és kommunikáció cudar műfajok. Tér és idő görbülni fog, ám talán nem mellékes kérdés, hogy mennyire! Különösen, ha a kettő között zongorázni lehet a különbséget. Ez még akkor is igaz, ha a Trump elleni vasárnapi, második merényletkísérletet mélyen elítéli minden épeszű ember. Egy demokráciában semmit sem fog megoldani a fegyveres erőszak.

Hogy Springfieldben Rob Rue és csapata helyben hogy kezelik a helyzetet, azt nehéz megítélni a távolból. Rövid keresés után több cikkben olvashatunk arról, hogy ténylegesen különböző problémák merültek fel a 2018 óta egyébként legálisan érkező menekültek részéről – és arról is, hogy a fals hír nyomán neonáci és rasszista csoportok demonstráltak a városban. De azt, amit a polgármester még a CNN-nek mondott, elvi szinten teljes egészében nyugtázni lehet: „Elmondjuk az igazságot a közösségünknek. Nem ignoráljuk azt a feszültséget, amit a bevándorlás okozott számunkra, de azért vagyunk itt, hogy ezt kezeljük, s a lehető legbékésebben dolgozzunk azért, hogy a közösségünk biztonságos és virágzó legyen.”

Ez a megközelítés kétségtelenül jóval „unalmasabb”, mint Trumpé. Ám annak annyi hátránya azért van, hogy aligha fogja csökkenteni a zavarosságot.