Lábjegyzet egy filmhez

Persze Rusko tehet erről is, meg a rejtett kamerája. A politikában megszűnt a betyárbecsület, ezentúl nincs bizalmas megbeszélés, titkos megállapodás, nem lehet levajazni semmit. Senki sem bízhat senkiben. Mit sem ér a legjobb összeköttetés, ismeretség. Nem lehet elintézni egy rohadt állami megrendelést, megpendíteni egy kinevezést, kijárni egy támogatást, előállni egy aprócska kis prioritással. A politikusok bizalmatlanul méregetik egymást, sose tudhatják, ki játssza fel azt, amiben éppen megegyeznek. – Te, vedd ki a kezed a zsebedből, ha velem beszélsz!, mit szorongatsz benne?, mikrofont? – Ugyan, komám, ne bolondozz, csak vakargatom, hisz tudod. – Hát csak vakargasd, engem nem rángatsz bele semmibe! Tudom, hogy az útkaparó céged állami támogatására célozgatsz!

Hát valahogy így. Besztercebányán az egyik megyefőnökjelölt máris feljátszotta és kiteregette, mit mondott riválisa, Rusko további videofelvételt ígér. Egészen meg fog bénulni a politika és vele az ország, a gazdaság, értelmét veszti az egész képviselősdi, hiszen csak az időjárásról mernek majd egyeztetni meg a pecázásról beszélgetni. Vagy már arról se, mert egy tízkilós pontyra vonatkozó „Ez volt ám a nagy fogás”-ból már össze lehet vágni, hogy a képviselő úr leprivatizálta a halastavat. Legközelebb jó ha sikerül összeterelni 150 szerencsétlen flótást képviselőnek, hiszen ki akar egyfolytában a szociális segélyekről meg az alacsony nyugdíjakról diskurálni. Minden más témában már pénzt lehet szimatolni. Az az egy még vonzónak tűnik, hogy lehet részegen vezetni. De talán már ennek is vége.

Persze ezek után Rusko is rádöbbent, hogy most aztán tényleg túllőtt a célon. Nincs az a párt, amelyik ezek után szóba állna vele. Senki se szereti az árulókat. Aztán az is ment az agyára, hogy akivel csak összefutott, vagy az időjárásról beszélt vele, vagy ugratta: Na, most hova dugtad a kamerát? Érezte, kicsit ki kell engesztelnie a többieket, meg valahogy visszafognia magát, és hogy észhez térjen, leadott egy figyelmeztető lövést... Kár, hogy ezt nem játszotta fel, mert az emberek már csak a szemüknek hisznek. Rusko vadászfegyverét a vádlijának szegezte, hosszasan célzott, legközelebb följebb lövök, sziszegte figyelmeztetően, és meghúzta a ravaszt. Aztán szólt testőreinek, hogy no, hívhatják a mentőket.

Hiába a testőrök, önmagától senkit se lehet megvédeni.