Kulturkampf előtt

Lassan, de biztosan hozzánk is beszivárog az öreg kontinens nyugati felében már javában zajló Kulturkampf. Mielőtt azt mondanánk, hogy végre elvi, értékrendbeli kérdésekről folyhat a diskurzus a hétköznapi, piszlicsáré adó- és járulékviták helyett, van egy rossz hírem: ebben a háborúban nem lesz értelmes párbeszéd. Eddig legalábbis semmi sem utal erre. Bárcsak tévednék!

A „bigott”, „maradi” keresztények miatt? A „velejéig romlott” liberálisok miatt? Sajnos itt szinte senki sem érdekelt a másik meghallgatásában, mindenki csak a magáét viszi. Ha ön úgy gondolja, hogy a melegek regisztrált partnersége nem hozza el a világvégét, akkor az egyik oldal szerint nemzetáruló, ám készüljön fel, hogy a másik térfél szerint homofób. Hacsak nem támogatja egyben a melegházasságokat is. Sőt, ha ezzel esetleg semmi gondja sincs, ám úgy véli, hogy egy gyereknek apukára és anyukára van szüksége, akkor is az. Öt–tíz éve még „progresszív” lett volna, most már ezért a kijelentésért is megkapja a homofób bélyeget.

Az egyik oldalon állnak a társadalom radikális átalakítását követelők, a másikon pedig azok, akik mindezt riadtan szemlélik. S adott esetben úgy gondolják, preventív csapást kell mérni. Például egy népszavazással. Csak a jelenlegi szlovákiai pillanatképet nézve a referendum értelmezhetetlen – könnyen lehet, hogy ezért is lesz eredménytelen. Ha viszont megnézzük, milyen lépéseket vezettek be – nemcsak meleg ügyekkel kapcsolats kérdésekben, de pl. az alsó tagozatosok szexuális nevelése terén is – néhány nyugati országban, akkor más megvilágításba kerül a kezdeményezés.

Csak ennek a Kulturkampfnak a megértésével tudjuk értelmezni a nyári kis tankönyves botrányt is. Egy alsó tagozatos olvasókönyvben azt kérték a tanulóktól: képzeljék el, hogy más neműként születtek, és mondják el, milyen problémáik lennének, illetve gondolkodjanak el rajta, örülnének-e, ha ellenkező neműek lennének. Húsz évvel ezelőtt egy ilyen feladatra senki sem figyelt volna fel. Ma viszont, amikor a radikális gendermérnökök szerint a nem egy művi konstruktum, a gyereket hagyni kellene, hogy maga döntsön arról, fiú vagy lány akar-e lenni, egyesek az ilyen, első látásra ártalmatlannak tűnő feladatokat a „genderőrültek” által a társadalomra erőszakolt változások előfutárának tartják. Pedig lehet, hogy egyáltalán nem az, csupán egy, a tankönyvszerzők által kitalált ártatlan kérdés.

Ebben a kiélezett helyzetben bármilyen téma puskaporos hordóvá válhat. Figyelve a megosztó ügyekre érkező reakciókat, szembetűnő, hogy egyik fél sem akarja megérteni a másik problémáit, aggályait, félelmeit. Nem kibeszélő show, nem konszenzuskeresés jön. Csak „mocskos buzik és liberálisok”, illetve „fasiszták” lesznek – üdvözöljük a megbélyegzések és a süketek párbeszédének korában!