Kulturális veszteségeink XIII.

Nem a magyar közszolgálati televízióról beszélek, bár az előbbi jellemzést erre a csatornára is érvényesnek tartom. Hanem a Music Televisionról, amely 1981. augusztus 1-én kezdett sugározni egy kis New York-i stúdióból. Az akkortájt forradalmi újdonságnak számító videóklip műfaj térhódítását segítette, illetve kölcsönös volt ez a segítségnyújtás, mert ha nem született volna egyre több művészi igényű, későbbi komoly filmrendezők vezényletével forgatott klip, az új csatorna hamar a csatornában végezte volna.

Én a rendszerváltás után jutottam hozzá az MTV-hez a rimaszombati kábelszolgáltató jóvoltából, és néztem éjjel-nappal, ameddig csak tudtam (illetve, amíg nem tették fizetőssé). A „klasszikus” klipeket korábban csak elvétve potyogtatta a magyar és a szlovák állami csatorna, az osztrák tévét mi arrafelé nem tudtuk fogni, szóval volt mit bepótolnom. Úgy éreztem magam, mint aki éjjel beszabadul egy cukrászdába. Végre valamiben egyenrangú lehettem a világ szerencsésebb részén élőkkel, velük egyszerre láthattam a legújabb kliptermést, olyan szellemes, nagy tudású, sármos műsorvezetők felvezetésével, mint Paul King vagy Ray Cokes – talán emlékszik még valaki rájuk. Ez persze a brit MTV volt, két kedvencem is enyhe észak-londoni akcentussal pörgette nyelvét, amelyet így sokkal élvezetesebb volt tanulgatni, mint a rideg oktatókazettákról.

Azóta nagyot fordult a világ. Az MTV már rég nem az, ami volt. Mélyrepülésben van, olyannyira, hogy 2007-ben, a nézettségi mélyponton felfogadták tanácsadónak a CBS-en futó Surviver sorozat kreatív producerét, hogy lendítsen a helyzetükön (nem sokat tudott lendíteni). A klipek iránt érdeklődők ugyanis átszoktak az internetre. A YouTube és más videómegosztók mára átvették az uralmat – ott bármikor bármilyen klipet megnézhet az ember, nem kell a tévé előtt ülnie arra várva, hogy majd csak leadják a kedvencét. Az MTV-t pedig megtöltötték mindenféle olcsón előállítható realitykkel és doku-reality-sorozatokkal, amelyek a magasabb nézettségi index reményében évről évre primitívebbek. Nem tudom, mi lenne a megoldás, hogyan menthető meg ez az egykor trendformáló csatorna. Ha tudnám, rég megírtam volna nekik, és most tagja lennék a kreatív csapatnak.

A valaha abszolút irányjelzőnek számító MTV Video Music Awards idei díjait New York-i idő szerint hétfőn este adták át. Ezt a ceremóniát 2011-ben még 12 millióan nézték élőben a képernyők előtt, tavaly viszont már csak 2,6 millióan. A friss adatokat épp az előbb adták ki: megdőlt a negatív rekord, 2,2 millió nézővel. A csatorna a fogyasztói szokások átalakulásával magyarázza ezt a tendenciát, ma ugyanis az emberek inkább másnap nézik meg a neten a legjobb pillanatokat és az élő fellépéseket. Szóval Jennifer Lopez, Ariana Grande, Nicki Minaj vagy az Aerosmith sem növeli az MTV-s díjátadó nézettségét. Persze, változik a világ, de mégiscsak veszteségként élem meg egy valaha fontos csatorna lassú agonizálását.

Az MTV adása annak idején a The Buggles zenekar ikonikus Video Killed the Radio Star című dalának klipjével indult. Mára ezt a címet így módosítanám: YouTube Killed the MTV Star.