Közvetett Auschwitz

A jövőben számolnia kell a bíróság előtti felelősségre vonással annak, aki választási gyűlésen söröshordón szónokolva, történelemkutatói magányban könyvet írva, netán műsorvezetőként a tévé képernyőjéről kikacsintva kétségbe vonja a 2. világháború előtti és alatti zsidóüldözést, az auschwitzi halálgyár létezését. Az alaptényeket a túlélők emlékezete és könyvtárnyi naplója rögzíti. A táborokat felszabadító seregek mindegyike filmre és jegyzőkönyvbe vette a borzalmakat. ĺgy kapásból visszautasítható a törvény elfogadását ellenző pártoknak, politikusoknak, esetleg történészeknek az az érve, hogy a kutatás szabadsága sínylené meg, ha törvénybe iktatnák az Auschwitz-tagadás tilalmát. Az új szempontok és összefüggések feltárására vállalkozó történészek ambícióját – így a törvény megalkotásának ellenzői – esetleg gúzsba kötné a Büntető Törvénykönyvben is szereplő tilalom. Tőrőlmetszett neonácinak, elnyűhetetlen gárdistának vagy újhungaristának kell lennie annak a történésznek, aki 2001-ben azt állítja, hogy csak szorgalmas levéltári kutatásra van szükség, és bebizonyítható, hogy a Szlovákiából elhurcolt kb. 60 ezer zsidó vagy a Magyarországon bevagonírozott több mint 500 ezer izraelita túlnyomó többsége természetes halállal tért meg Ábrahám kebelére. Ilyen művelői is vannak a (már bocsánat a kifejezésért) történelemtudománynak. Arról ismerszenek meg, hogy éji órában az országot járják és olyan szellemi termékeket csúsztatnak a postaládákba, amelyek tagadják a több mint fél évszázad előtti zsidóüldözést. Csakhogy e tevékenység nem a tudománynépszerűsítésbe, nem is a politikába, hanem a kriminálpszichiátriába tartozik. Viszont meg kell mondani, hogy azért a história tudományának tisztességes napszámosai is számíthatnak kutatási eredményekre. Kideríthetik például, hogy a halálba életben maradásra szelektáló SS orvos haja szőke volt és nem vörös. Nagy szorgalommal bebizonyíthatják, hogy a dunaszerdahelyi bevagonírozásnál a csendőrparancsnok lábán nem félcipő volt, hanem bilgeri csizma. De ez minden. Nincs az a hangyaszorgalmú történész, aki a lényeget meg tudná változtatni. A lényeg pedig: nem bevagonírozással kezdődött a zsidóüldözés, amelynek „túlsó végén” több millió ártatlan mártírhalálát kellett a világnak konstatálnia.