Közös nevező

 Van tér bármiféle előrelépésre és mit várhatunk a választásoktól a százalékokon túl?

Egyáltalán nem mindegy, hány magyar, a déli régiókból származó képviselő kerül a parlamentbe – másokat nem érdekel az egyre inkább leszakadó országrész, nem képesek és sokszor nem is hajlandók megérteni a nemzetiség- vagy régióspecifikus problémákat. A magyar–magyar egyeztetéstől való elzárkózás azt mutatja, kisebbségközpontú, egységes fellépésre a választások előtt nincs remény.

Vajon miként lehet a magyarok képviselőinek döntő szava a parlamentben? A Híd számára – ha lehet hinni a hivatalos kommunikációnak – a Procházka-féle Sieť és a KDH az alternatíva. Hogy lássuk ennek a jövőképnek a realitását, a legutóbbi Focus-felmérés szerint ez a három, egymástól meglehetősen különböző motivációkkal rendelkező párt 57 mandátumot szerezne, a Smer önmaga 63-at, a kormányalakításhoz pedig kellene legalább 75 képviselő. Az MKP jövőképéről azért nehéz beszélni, mert a párt számára nem teljesen világos, hogy egyáltalán milyen körülmények között számítana politikai tényezőnek, számára a tét a parlamentbe kerülés.

A döntéshozatalba való érdemi beleszólás lehetősége azért lenne fontos, mert szép csendben felhalmozódtak azok a problémák, amelyeket csak kellő politikai súllyal és befolyással lehet kezelni. A déli gazdasági fejlesztések elmaradása egyenes következménye a gyenge parlamenti jelenlétnek. A kisebbségekkel foglalkozó intézményeknek nincs megfelelő intézményi hátterük, teljesen leépültek. Senki nem képes (vagy nem hajlandó) releváns választ adni arra, hogy mi lesz a kisiskoláinkkal, a politikai elitünk nem dolgozik a megoldáson. Nem tudni, mit kezdünk a kulturális szervezeteink finanszírozására vonatkozó szabályokkal és lesz-e erőnk bármiféle változás megvalósítására.

A közös gondolkodást a kampányidőszak nem segíti, konstruktív párbeszédre kevés az esély. A kívülállóknak viszont nem azt kellene tapasztalniuk, hogy a közélet az egymással való veszekedést jelenti, mert ez csak elriaszt bármiféle, akár politikán kívüli szerepvállalástól is. A megosztottságot tovább fokozza, hogy a szlovákiai magyar társadalom tarka és rengeteg, a kisebbségi kérdéseken túlnyúló téma, a menekültkérdés, az alapvető emberi jogok kezelése, vagy a magyarországi eseményekkel kapcsolatos nézetkülönbségek is élezik a feszültségeket.

A közös fellépés témája nagyjából tízévente, hullámokban kerül elő: mikor az aktuális népszámlálási adatok rádöbbentenek minket, milyen ütemben fogyunk. Viszont nem a számok megjelentetése után, a munka látszatának kedvéért kell megoldani a közérdekű ügyeket, megkeresni a közös nevezőt. Hanem például a választások kapcsán, amikor esély mutatkozik bármiféle koncepció átültetésére. Ezt lehet számon kérni politikusainktól.