Közjogiak melléfogása

Ha történész lennék, némi szorgalommal be tudnám bizonyítani, hogy a bölcs, ugyanakkor jóságos legfelsőbb vezetőről és az ostoba, ráadásul gonosz tanácsadóról szóló közérzet-javítási hírverésben rejlő lehetőségekkel már az ókorban országló fejedelmek is éltek. Hát még a 20. századiak! Túlélők bizonyították annak idején, hogy voltak a kommunizmusnak a legtávolibb Szibériába „szelíd erőszakkal” átirányított építői, akik még fogságuk tizedik évében is terjedelmes levelekben próbálták meggyőzni Sztálint, hogy itt – úgymond – nagy félreértés történt.

Szlovákia némely vezetői a múlt év folyamán elérkezettnek látták az időt közérzetjavító gesztusok megtételére. Elnökünket a jó szándék vezérelte, amikor második ausztriai gyógykezeléséről hazatérve annak a véleményének adott hangot, hogy ami a nyilatkozatát megelőző napokban egészségének helyreállítása érdekében vele az alpesi országban történt, abban nincs semmi különös. Ha a jövőben bármelyik szlovákiai állampolgárt a honi egészségügy nem képes kellő színvonalon gyógyítani, jelentkeznie lehet ausztriai gyógykezelésre.

Itt most hadd ne írjak arról, hogy a műtétre bevonuló közrendű állampolgár csomagjában mi mindent ajánlatos felhalmozni. Azt se vagyok hajlandó taglalni, mennyivel növekszik annak a vérnyomása, aki kórházba vonulás előtt nyugdíjas (munkanélküli-, szociális segélyen éldegélő stb.) létére azt számolgatja, mennyit kell majd befizetnie az egészségügyi rendszer kasszájába. Nem taglalom, mert kímélem a vérnyomásomat. Azt azonban el tudom képzelni, hogyan fogadták a szlovákiai kórházakban páciensként időző emberek a Rudolf Schuster által kilátásba helyezett lehetőséget. Tudtommal legfeljebb néhány újgazdag jelentkezett az elnök által bejelentett vívmány igénybevételére. Ez lakosságunk realitásérzékéről tanúskodik. A lehetőség Schuster általi kilátásba helyezése az ország első polgárának helyzetismeretéről állít ki bizonyítványt. Ha nincs kenyér, egyetek kalácsot!

Az óév utolsó napjaiban Mikuláš Dzurinda miniszterelnök is kísérletet tett közérzetünknek karbantartására. Pihenésre szánt óráit valahol a hegyek között, egy forgalmas síterepen múlatta. Ugyanekkor az az ember is ugyanitt tartózkodott, akiről a kormányfő nem is olyan régen kijelentette, hogy belátható időn belül nem kerül ki a börtönből. Kikerült, és szabad ország szabad állampolgáraként szabadon lökdöste félre a sífelvonóra váró többi szabad állampolgárt. Dzurinda javaslatot tett garázdaság címén való perbe fogására. A sztori közismert, a feltételesen szabadon engedett személy őrizetbe vételét az illetékes jogszolgáltatási szerv visszautasította. E történet nem arról szól, hogy nálunk még a miniszterelnök se tudja lecsukatni a szabadon garázdálkodó börtöntölteléket. Nagyon jól van, hogy nem tudja lecsukatni. A kormányfő ne helyettesítse se a rendőr őrmestert, se az ügyészt. Az ilyet látva keserű a szájíze mindenkinek, aki véletlenül éppen nem miniszterelnök.

Nincs szerencsénk a közérzetjavításra vállalkozó közjogi méltóságokkal.