<p>Mikor Robert Fico vagy Szlovákia politikai jövőjéről és a váltásról van szó, korábban kezdünk el félni a szélsőségesektől, mint bízni a klasszikus értelemben vett ellenzék sikerében. </p>
Kotleba, a holtsúly
Pedig annyira nem kéne tartanunk a barna esőtől, a problémák gyökere és a megoldás máshol van.Akármennyire is riasztó Kotleba sikere, a szélsőséges politikus egyszerűen nem kormányképes és soha nem is lesz az. Az újfasiszta mozgalmaktól nem abban az értelemben kell tartani, hogy mi lesz, ha hatalomra kerülnek, hanem azért, mert létezésükkel megnehezítik az értelmes alternatívák kialakítását. Kotleba elsősorban konfliktusokat gerjeszt, továbbá a puszta létével rombolja a látszatát annak, hogy egy jól működő államban élünk. A vonatokon járőröző kopaszai, a szélsőséges kijelentések, a tüntetések a frusztráció levezetésére alkalmasak. Félreértés ne essék, küzdeni kell az ellen, hogy a fiataloknak ez a csoport kínáljon érthető alternatívát, ez az oktatással-neveléssel, felelős politizálással kapcsolatos alapvető feladat. Kotleba mindezzel együtt nem kormányképes, mert nincsenek partnerei. A francia Nemzeti Front, az osztrák FPÖ, vagy akár a magyarországi Jobbik esete mutatja, lehet kitörés a kormányzás felé, de ez hosszú folyamat és a szalonképtelen, szélsőséges gyökerek megtagadásával jár.A szélsőségesek nálunk más szempontból vágják tönkre az országot: a parlamenti viszonyokat kaotikussá, Ficót pedig megkerülhetetlenné teszik. Kotlebáék holtsúlynak számítanak a parlamentben: amíg ott vannak, nehéz a kormány alternatíváiról gondolkodni a Smer vagy valamelyik szövetségese kihagyásával, amíg nem változik meg gyökeresen a pártok támogatottsága. Így adnak a szélsőségesek közvetlen ürügyet arra, hogy miért maradjon hatalmon egy erkölcsileg és politikailag vállalhatatlan csoportosulás. Fico alternatívája elvileg a jobboldal lenne, már ha nem heverne romokban. Kotleba és Kollár frusztrált választói úgy vélik, látnak valamiféle kiutat és voksolnak, de a klasszikus jobboldal támogatóinak gyakorlatilag nincs hová állni: az SDKÚ megszűnt, a KDH újrafogalmazza magát, a Híd és a Sieť „elárulta az ügyet”, az SaS és az Egyszerű Emberek pedig messze van attól, amit a klasszikus jobboldali választó kívánatosnak tart. Nincs, aki megszólítsa ezeket a szavazókat, nélkülük pedig arról fogunk beszélni a politikai térben, hogy mit tesznek Szlovákiával a szélsőségesek – holott nem tesznek semmit, mindössze léteznek, látható alternatívaként.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.