Kötésminták haladóknak

Méghozzá egészen kötetlen, spontán módon kívánkozik oda. Mert hiszem, hogy az emberek anélkül is létrehozhatnak installációkat, hogy tudnák, mi az. Olyan aktuális, naprakész, egész kultúránkat képviselő alkotásokat, amelyek láttán minden valamire való művészettörténész, de még egy magamfajta sima művészetbarát is lelkes elemzésbe kezd. 
 
Javában dúl a karácsonyi ajándékvásárlási őrület, ezzel egyenes arányban növekszik a tolvajok száma is az utcákon, a boltokban. Nemcsak a kézitáskánkból varázsolják ki a pénztárcát, minden mozdíthatót visznek a nagy zsongásban, kihasználva azt a tényt is, hogy a bolti eladók ilyenkor rendkívüli módon leterheltek. Például, nem tudják folyamatosan figyelni, mi zajlik a bolt előtt, ahová a vevőcsalogató próbababákat kipakolták. A csábos, fiatal nőkről mintázott, életnagyságú műanyag szobrokon csodálatos öltözékek pompáznak. Kapucnis dzsekik, divatos pulóverek, márkás farmerek, gyapjúszoknyák. Levetkeztetni őket meglehetősen bonyolult és feltűnő lenne, sokkal könnyebb felkapni és elvinni az egész nőt, úgy, ahogy van. Ezért a boltosok erős zsineggel vagy biciklilánccal rögzítik a próbababákat korláthoz, jelzőtáblához, ajtókilincshez, bringaparkolóhoz. Nem variálnak, nem töprengnek, fogják, és ráteszik a láncot ezekre a szegény nőszobrokra, méghozzá legtöbbször a nyakukra. De olyan kőkorszaki megoldást is láttam már, hogy súlyos köveket tettek gyenge lábfejükre, minek köszönhetően egy: nem borítja fel őket a szél, kettő: nehezebb elrabolni őket. 
 
Egyszerre humoros és szomorú ez a látvány, mert benne van az üzenet, illetve annak kifordítása is. Az egész szánalmas társadalmunk, kultúránk. Az, hogy erre mifelénk valahogy csak nem jön össze rendesen semmi, oda kell láncolni, mert ami pár (fizikai, mentális, meg sok másféle) határral tőlünk nyugatabbra egyszerűen megáll, az nálunk felborul vagy ellopják. 
 
De tételezzük fel, hogy nem ezt akarta üzenni a művész. Ez esetben viszont még aktuálisabbak az ilyesfajta installációk, mert a nők helyét, szerepét, kiszolgáltatottságát, láncra vertségét, limitált érvényesülési esélyeit szimbolizálják. Azt a világméretű problémakört, amely az utóbbi hetekben, hónapokban tört felszínre, és amely komoly emberjogi, szociális, sőt gazdasági diskurzust eredményezett, hála a jó istennek. 
 
Szóval, ha egy képzőművész fejéből pattantak volna ki ezek a különböző kötésminták és megkövezési stílusok, és ha nem a butik előtt, hanem a múzeumban látnánk őket, bizonyára azt mondanánk, hogy hú, de szellemes installációk. Én a magam részéről így is azt mondom.