Vélemény

A császár vizes feje

Találkozóm volt egy kávéházban. A másik félre várva elővettem a kötésemet. Kötögetek és figyelek, mint Miss Marple.
Lampl Zsuzsanna

2019. október 20. 18:00

A császár vizes feje
- Képarchívum

A szemközti asztalnál két fiatal nő. Rendelnek és nézegetnek. Engem. Majd az egyik megszólít. Barátságos a hangja, de érzek benne egy csipetnyi kajánságot. Kedves asszonyom, mondja, látom, hogy már az idősebbek is átveszik tőlünk a díájvájt. Ahá, a díájváj, nevetek magamban. Most várja, hogy én, a csoszrogány, kérdezzem meg, mi az. Hát nem.
Inkább barátságosan válaszolok.

Tudják, a „csináld magad” (ezt jelenti a díájváj, azaz DIY ) egyáltalán nem új keletű. Én sem most kezdtem kötni, hanem harminc évvel ezelőtt, mégpedig az önökkel nagyjából egyidős gyerekeimnek kötöttem autós, kutyás, házikós és más képes pulcsikat. Valamelyik még az újságban is megjelent. Csak akkoriban ezt úgy hívtuk, hogy kézimunka, nem pedig hand made. De már jóval előttem is kézimunkáztak ám az emberek, például maguk hímezték a ruhájukat vagy játékot faragtak a gyerekeiknek. Úgyhogy semmi új a nap alatt.

Később elgondolkodtam azon, vajon fiatal koromban én is úgy éreztem-e, hogy velem kezdődik a világ. De nem. Én mindig kerestem az idősek társaságát, ezért is találtam ki 23 évesen az akkori Nő hetilapban az „Elmondom az életemet” sorozatot. Érdekelt a történelmi sorsfordulók árnyékában élő emberek mindennapi élete. Az ő tapasztalatuk, az ő személyes igazságuk, ami nem volt olyan objektív, mint a történelmi igazság, de attól még igaz lehetett.

Nem mintha a történelmi igazság mindig objektív és mindig igaz lenne. Legalábbis ami az „apróságokat” illeti. Pontosan emlékszem, amikor azt tanultuk az alapiskolában, hogy a királyok és a nemesek nem mosakodtak, és amikor viszketett a fejük a paróka alatt, akkor kötőtűvel vakarták meg. Akkor kezdtem kételkedni abban, hogy minden igaz-e, amit tanulunk. Mert egyrészt gyanús volt nekem, hogy már akkor létezett kötőtű (a tanár elvtárstól megkérdeztem, azt mondta, nem ez a lényeg, hanem az, hogy a gazdagok koszosak voltak), másrészt nem akartam elhinni, hogy ha valaki cobolypalástra meg szép ruhákra vágyik, azt nem zavarja, hogy koszosan és büdösen ölti magára ezeket.

És kérem szépen, igazam volt.

Daniela Dvořáková szlovák történésznő szerint a régmúlt sok tekintetben teljesen más volt, mint ahogyan tanultuk, és ennek alapján elképzeljük. Például nem igaz, hogy az emberek koszosak voltak. A nemeseknek saját házi wellnessük volt, csak akkor még nem így hívták, a nép pedig nyilvános fürdőkbe járt. Luxemburgi Zsigmond császárt még meg is feddte az udvari orvosa, hogy túlságosan gyakran mos hajat, aztán meg kimegy vizes fejjel.

Néha én is ezt csinálom. Tényleg semmi új a nap alatt.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Mózes: „December elején kész lehet a közös program”

Wales–Magyarország és Szlovákia–Azerbajdzsán selejtező a tévében

Az Összefogás 144 megoldást mutatott be

Tragikus baleset az árvai vízduzzasztón

Mindent, ami ősi, megmásíthatatlan

A „remekül nézel ki” kegyes hazugsága

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!