Komoly veszély Fico népbutítása

Robert Fico felvállalta a nép védelmezőjének szerepét, és rohamra indult az „emberekre semmilyen tekintettel nem lévő ultraliberális kapitalizmus” és a kormány „őrült” reformjai ellen. Pártja, a Smer szombaton elfogadott dokumentuma („Visszatérés az emberi méltósághoz – az első lépések a szociális állam megvalósításához”) radikálisan átalakítaná a jelenlegi kormány által megreformált gazdasági rendszert, eltörölve például a 19%-os egységes adót. Ficót nem szabad félvállról venni, komolyan oda kell figyelni arra, amit mond. Pártja népszerűségi indexe rendre 30% környékén mozog, a Smer messze a legerősebb politikai párt. A dolgot azzal sem lehet elütni, hogy ez most csak a kampány része, az ígérgetésből aztán úgysem lesz semmi. Fico és csapata már olyan sokszor kötelezte el magát és vállalt nagyon konkrét dolgokat, hogy lehetetlen visszatáncolnia. ĺgéreteinek egy részét meg kell valósítania, ha a Smer kormányra kerül a 2006-os választások után, különben teljesen hiteltelenné válik. Márpedig számon kérhető konkrét tervekből elég sok van Fico programjában, s ez komoly aggodalomra ad okot.

A szociális állam megvalósítása jól hangzik, különösen akkor, ha ez az út az emberi méltósághoz. Az ultraliberális kapitalizmus pedig maga a gonosz Fico retorikájában, hisz a kormány „őrült” reformjainak következtében jött létre, ráadásul „semmilyen tekintettel nincs az emberekre”. Csakhogy ami rosszul hangzik, az jó is lehet az országnak, s ami jól hangzik egy hordószónok szájából, az válsághoz is vezethet. Ezért nem árt megvizsgálni Fico megváltó terveit.

A program először is tele van kiadást növelő, osztogató javaslatokkal. Szlovákiában szinte mindenre több pénz kell, s Fico szinte mindenkinek többet ígér. Többet adna az iskolaügyre, az egészségügyre, a kutatásfejlesztésre, a nyugdíjasoknak és a közmunkaprogramokra. Minden nyugdíjasnak joga lenne özvegyi nyugdíjra, a felsőoktatást továbbra is az állam finanszírozná, az egészségügyben eltörölnék a jól ismert 20 és 50 koronás illetéket stb. Nem nehéz kitalálni, hogy az állami kiadások jelentősen emelkednének. Ezt két úton lehetne fedezni, növelni kéne az adóbevételeket vagy az államadósságot. Nos, az előbbi aligha jöhetne szóba, mivel Fico adócsökkentést is ígér. A jelenlegi egységes, 19%-os hozzáadottérték-adó mellett alacsonyabb kulcsokat is bevezetne a gyógyszerek, élelmiszerek, építőanyagok és könyvek esetében. Az ÁFA az államkassza messze legfontosabb bevétele, ezért így jócskán apadnának a bevételek. A Smer emellett kiszélesítené a jövedelemadó adóalapjából leírható tételek körét, ez további adókiesést jelentene. Ezen lépéseket aligha ellensúlyozná, hogy a magasabb személyi jövedelmekre a 19%-osnál nagyobb adót vetne ki. Különösen akkor nem, ha ennek hatására újra megindulna a magasabb adókulcs kikerülése érdekében a színlelt szerződések gyártása, a jövedelmek „papíron” való csökkentése. Fico persze tisztában van azzal, hogy a „gazdagok fizessenek nagyobb jövedelemadót” szlogen népszerű lehet, legalábbis addig, míg a választó rá nem jön, hogy esetleg ő is a „gazdag” kategóriába lett besorolva fizetése alapján. Röviden összegezve: Fico egyszerre ígéri az állami kiadások növelését és a bevételek (adók) csökkentését. Ez a költségvetési hiány nagymértékű emelkedéséhez, majd az államadósság gyors növekedéséhez vezetne.

Nem árt emlékezni arra, hogy 1994 és 1998 között Szlovákia külföldi adóssága 4,7 milliárd dollárról 11,8 milliárdra emelkedett. A külföldi piacokon kibocsátott szlovák államkötvények már csak Kazahsztán és Románia kötvényeinek megfelelő kamatokkal keltek el, a hazai piacokon a Mečiar-kormány 30%-os kamatra vett fel rövid távú hiteleket, majd amikor távozott, üres államkasszát és adóssághegyeket hagyott maga után. Fico programja nagyjából hasonló végeredménnyel járna. Emellett a költségvetési hiány növekedése lehetetlenné tenné az euró korai bevezetését is. A Smer a munkavállalóknak is kedveskedne, például törvényben emelné a minimálbért az átlagbér 60%-ára, és nehezítené az alkalmazottak elbocsátását. Viszont a minimálbér jelentős emelése rövid időn belül megszüntetne 10-20 ezer munkahelyet a textiliparban, bőriparban és cipőgyártásban, de talán más feldolgozóipari cégnél is, mert ezekben az ágazatokban a cégek képtelenek kigazdálkodni a béremelést. A dolgozók elbocsátásoktól való védelme pedig megnehezítené a munkahelyteremtést. A vállalatok ugyanis félnek alkalmazni munkavállalókat, ha nehéz őket elbocsátani. Franciaországban és Németországban a alkalmazottakat széles körű szabályozás védi többek között az elbocsátástól is. A munkanélküliek aránya mindkét országban 10% felett van, többségük már több mint egy éve állástalan. Az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában a legkönnyebb elbocsátani valakit a fejlett országokon belül. A munkanélküliség itt alacsony, 4-5%-os, az állásukat elvesztők pedig gyorsabban találnak új munkahelyet. Ficót mégis a francia és a német példa inspirálta, jól hangzik, hogy „védeni kell a munkásokat”. Ez valójában az állástalanokat „védené meg” attól, hogy munkát kapjanak.

Ami az „őrült” reformokat illeti, épp ezeknek – főként az egységes, 19%-os adónak – köszönhető, hogy Szlovákiába nagy mértékben áramlik a külföldi tőke, gyorsan növekszik a gazdaság, több tízezer új munkahely jött létre, és még több várható. Fico jól hangzó programjának megvalósítása épp ezen kedvező, a foglalkoztatottság és az életszínvonal folyamatos növekedését megalapozó folyamatokat akaszthatná meg, ezért komoly veszélyt jelent.