Kólademokrácia

Az antirasszista mozgalom hamar a túlbuzgóság történelmileg ismerős jeleit mutatja, amikor a forradalom felfal minden útjába eső gyermeket, a sajátjait és másokét egyaránt, amikor az abszurditások tragikomédiába fordulnak, s a napi antirasszizmusigény idővel a fehérrépa és a szerecsendió átkereszteléséhez vezet a nagybetűkkel meghirdetett, ám egyre megfoghatatlanabb politikai kifejezés, a „kisebbségi érzékenység” nevében.

Bécsben például tulajdonosa szelíd ellenkezés után derekát beadva átnevezi a patinás, 680 éves Szerecsen Gyógyszertárat, mert neve kirekesztőként értelmezhető, bár a valóságban az észak-afrikai arab orvoslás egykor magas fejlettsége miatt bíztak az emberek a „szerecsen” szó pozitív védjegyében.
De hagyjuk, ha egy lavina elindul, felesleges az útjába állni észérvekkel. Felkészül Budapest, annak népszerű belvárosi bisztrója, a gyarmatárubolt nevét megörökítő Két Szerecsen – a forradalmi logika szerint a magyarok dupla erősen rasszisták.

Lehet készülni a könyvtárak átfésülésére, az újbeszéd szerint helytelen és sértő irodalmi kifejezések, címek átírására, törlésére, aztán jöhetne a betiltás, végül a szobordöntés mintájára a könyvégetés, kezdjük Huckleberry Finn kalandjaival Mark Twaintől. Kristályéjszaka után Szivárványesték, egy kifordított liberalizmus jelszavával. A végén elérkezik a kijózanodás ideje is, amikor a lázadókat támogató lelkes értelmiség lehorgasztott fejjel suttogja: de hát mi nem ezt akartuk, céljaink szépek voltak, csak valahogy félresiklott az egész – akár egy Gulágra tartó szerelvény a tajgában.
Közben az antirasszizmus utcáról induló vonatára felszállva óriáscégek a politikai nyilvánosság korlátozására tesznek kísérletet: multivállalatok lépnek be a politika terébe és pénzükért cserébe a demokrácia játékszabályainak alakításába fognak, a klasszikus liberális véleményszabadság súlyos kárára.

„A Facebook szabad utat enged a fehér felsőbbrendűség, az antiszemitizmus, az oltásellenes álhírek, klímaváltozás-tagadók és hasonló összeesküvés-elméletek hirdetőinek. A Facebook sok esetben a gyűlöletet felerősítő szerepet tölt be, és ebből profitál.” (a Coca-Cola, a Pepsi, a Lego, a Ford, a Microsoft, az Unilever és további világmárkák felhívása a Facebook elleni hirdetési bojkottra)

Erre a harcra mondhatnánk első látásra kajánul, minden pofon jó helyre megy, de második pillantásra világos, hogy mégsem: szellemiverbális erőszakhullám mögé bújva a trendet szimatoló nagyvállalatok a nyilvánosság demokratikus működésébe akarnak beleszólást úgy, hogy erre nem választók hatalmazzák fel őket, hanem fogyasztók indulatait szolgálják ki pozícióik erősítésére.

„Nehéz meghatározni, mi számít gyűlöletbeszédnek, ez egyébként is szubjektív, mi viszont a szólásszabadságot értéknek tartjuk, ezért nem erősítjük a tartalomszűrést. Hárommilliárd felhasználónk számtalan üzenete közül egy apró hányad nevezhető gyűlöletbeszédnek, vagyis a cég nem a gyűlöletből szerzi bevételét.” (Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója és vezetője)

A játszma kimenetelének esélyeiről annyit, hogy a közösségimédiaóriás alapítójának helyes elvi kiállása és ellenállása körülbelül addig tartott ki, ameddig a csendes bécsi gyógyszertáros tiltakozása: órákig. Aztán jött a lavina, és a Facebook már engedett is a hirdetők nyomásának, legalábbis sasszézásba kezdett az amerikai civil szervezetek által kezdeményezett „Stop Hate for Profit” kampánynak: külső vizsgálatot rendel saját ellenőrző gyakorlatáról.

A módszer egyelőre működik, kulcsszavai: civilek, érzékenység, felháborodás, tiltakozás, bojkott, megváltoztatás, betiltás. Csakhogy a világ legnagyobb online közösségi terének megregulázása a múlt átfestésénél is nagyobb veszéllyel fenyeget: demokratikus törvények helyett üzleti döntés a nem megfelelő vélemények kirekesztése és cenzúrázása, vagyis a politikai vitatér kijelölése.

Kólademokrácia.