Klímaváltozás: viccnek rossz

Miközben 2013-ban a hőmérsékleti rekordok sorra dőlnek meg, méghozzá mindkét irányban, és az időjárás egyre vadabbnak és kiszámíthatatlanabbnak tűnik még a mi mérsékelt éghajlatunkon is, az érdeklődő közönségnek és az azt tájékoztató sajtónak máig sem sikerült ésszerűen megkülönböztetni egymástól a tudományos tényeket és a szenzációvadász sztorikat, a „kemény” adatok elemzését a találgatásoktól és a propangandától.  Ma a tudományos társadalomban gyakorlatilag konszenzus van arról, hogy az időjárásunk drasztikusan változik, méghozzá elsősorban az emberi tevékenység miatt. Pár hete érzékletes kép volt egy, az Északi sarkon elhelyezett webkamera felvétele arról, hogy a jégpáncél ma már magán a sarkon is olvadóban van. Szerencsétlen kommunikációs elem volt, hogy az időjárás változását sokáig „globális felmelegedés” néven emlegették: ma már látható, hogy a felmelegedés csupán egyik szimptómája egy nagyobb problémának, amiben rekordmelegek, rekordhidegek, extrém viharok egyaránt előfordulnak. Az egész vége persze idővel egy új egyensúlyi állapot lehet – csak nem biztos, hogy az emberi fejlődés számára alkalmas szinten. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a lakosság nem érzékeli ezt a tudományos konszenzust. Nem véletlenül: számos médium a „tagadott igazság” ősrégi toposza mögé bújva megkérdőjelezi a fentieket, humorforrást csinálva a felmelegedés gondolatából minden egyes hidegrekordnál. Ezen médiumok finanszírozása egyébként számos alkalommal pont az olajipari lobbihoz vezet, amely az egyik fő bűnös az időjárásváltozás előidézésében. Az USA-ban jól érzékelhető a lobbicsoportok összefonódása a Fox News nevű, jobbszélről támadó csatornával, amely a „liberális hazugságok leleplezésének” otthonról is ismert szlogenjével csinál teret a közbeszédben az olajipari termelés folytatásának. Az ilyen hangulatkeltések érhetőek tetten a mögött, hogy a lakosság úgy érzékeli, tudományos berkekben vitatott a klímaváltozás ténye.  A járható út természetesen a zöld energia, napjaink legfontosabb hírei az egyre hatékonyabb napkollektorok, szélenergiafarmok és az egyre piacképesebb elektromos autók. Itt is megy azonban a ködösítés: a szénkitermelők és a földgázkitermelők egyaránt a „tiszta energia” márkanevet aggatják eljárásaikra, miközben azok megmaradnak annak, amik mindig is voltak: a bolygó kiszipolyozása, az alattunk elterülő rétegek egyensúlyának egyre súlyosabb és mélyebbre hatoló megbontása.  A tájékozottság tehát hatalom: senki, aki a „leghidegebb nyárra” vonatkozó hírek forrását elolvasta, nem gondolhatta, hogy az tudományos igényességű nyilatkozat. A felelősség itt közös: az olvasottság után futó, bármit közzétevő médiumoké és az igénytelen, kézből etetett olvasóké, s közösen vesztik el a képességüket arra, hogy a valós tényeket megkülönböztessék az irrelevánstól és a valótlantól. Ebből a perspektívából nézve máris nem olyan vicces a fenti poén – legalábbis nekem nincs nagy nevethetnékem sem a márciusi hóviharban, sem 450 fokban, a cikk írása közben.