Kiugróan középszerű

Látszólag senkit sem lepett meg, hogy a hazai iskolások minden téren az OECD-országok átlaga alatt teljesítettek a PISA-teszten. Az eredmények ráadásul még az előző méréseknél is rosszabbak, s 2009 óta romló tendenciát mutatnak, ami azért felvet egy-két kérdést a politikai felelősségről is, tekintve, hogy azóta rövid megszakítással Robert Ficónak hívják a miniszterelnököt.De tudjuk, hogy ebben az országban ennél sokkal nagyobb botrányok esetében is nagyon nehezen kerül elő a felelős, ezért most eltekintünk attól, hogy Fico fejét követeljük. Mindenesetre a dolog nem csak arról szól, hogy gond van az iskolákkal. A mostani eredmények alapján arra lehet következtetni, hogyan fog ez az ország kinézni 15-20 év múlva, amikor a mai 15 évesek aktív részesei lesznek a munkaerőpiacnak s a választási rendszernek. A látvány pedig nem túl szívderítő. Először is, általános lesz a lemaradás az OECD-államok polgáraival szemben iskolázottságban, képzettségben, ami alacsonyabb béreket is jelent. Másodszor, sokkal kevesebb lesz a kimagasló képességű innovátor, akik kulcsfontosságúak a magunkfajta, nyersanyagokkal nem rendelkező kis ország számára, hiszen egyedül a humán erőforrás – szép magyar szóval az emberi tehetség – az, amivel labdába rúghatunk a nagy játékosok mellett. Mindebből arra lehet következtetni, hogy végleg bennragadunk az összeszerelő-országok kategóriájában, s esélyünk sem lesz átcsúszni a magasabb hozzáadott értékű biznisz világába. Egy felelős kormány természetesen látja ezt, s azonnal mentőintézkedésekről gondoskodik. Nálunk nemigen látunk ilyesmit, ehelyett az oktatásügyi miniszter homályos terveiről hallunk, melyek alapján például még hosszabb lenne a kötelező iskolalátogatás (a rossz iskolákban), továbbá emelnék néhány tantárgy óraszámát – mindez a probléma teljes meg nem értését mutatja. Ha jobban belegondolunk, ez a hozzáállás nem is annyira meglepő. Az utóbbi napokban láthattuk, mennyi bonyodalmat okozhat egy közember, aki nem fogadja el a birkamentalitást (Lajčák esete Zuzana Hlávkovával). Mert az önállóan gondolkodni tudó ember bizony kritikus embert jelent. Akinek véleménye van a dolgokról, és nem lehet egykönnyen beetetni. A populisták pedig ösztönösen tudják, hogy az ilyen emberfajta elszaporodása törvényszerűen az ő vesztüket, vagy legalábbis gyengülésüket okozná, naná, hogy nem fogják forszírozni a nevelésüket. Éppen ellenkezőleg. A nálunk uralkodó társadalmi rendnek tökéletesen megfelel a tizenöt éveseink „profilja” – átlagos, vagy azon aluli teljesítmény, szövegértési nehézségek. Belőlük lesznek a könnyen irányítható és manipulálható választók, akik nem nagyon értik a világot, s nem is nagyon törekednek erre. Végül is elmondhatjuk, hogy a diákjaink kiválóan teljesítettek.