Kisiskolák

Vannak szülők, írja, akik nem is tudnak szlovákul, de magyar iskola híján a gyermeküket gond nélkül beíratnák szlovákba, mondván, az sem baj, ha egyszer-kétszer megbukik, van ideje iskolába járni. Az már egy következő és ismert dolog, mondom én, hogy sokan akkor is szlovák iskolába íratják, ha van magyar. Ha nem tennék, felduzzadna a magyar kisiskolák diáklétszáma, s a probléma is megszűnne, mert már nem kisiskolák lennének. 1990-ben történt a pozsonyi dúbravkai, azaz hidegkúti lakótelepen, hogy mi, néhány ott lakó magyar házaspár eldöntöttük, óvodás korú gyermekeinket magyar tannyelvű óvodába szeretnénk íratni. Méghozzá helyben. A gond ott kezdődött, hogy helyben nem volt magyar óvoda. Az egyetlen pozsonyi magyar óvodába, amely a városközpontban volt, állítólagos többszörös túljelentkezés miatt nehezen lehetett bejutni. Ezért mi, a szabadság fuvallatától megérintve eldöntöttük, hogy helyben csinálunk magyar óvodát. Illetékes helyeken azt a választ kaptuk, hogy ennek semmi akadálya. Ha lesz elég gyerek – ha jól emlékszem, tizenötről volt szó –, nyitnak magyar óvodát. Akkor még nem volt internet, facebook és egyéb virtuális hálózat. „Magyar óvodát Dúbravkának!” mozgalmunkat nem tudtuk pár kattintással propagálni, nem volt trikónk, matricánk. Csak az Új Szóban jelentettünk meg egy kis cikket. Ezt leszámítva ma már talán dilettánsnak tűnő módon próbáltunk óvodásokat szerezni: gyerekeink a homokozóban, mi a padon, s közben tágra nyílt fülekkel hallgatóztunk, van-e valaki, aki magyarul beszél a porontyához. Ezeket a szülőket megszólítottuk. Volt, aki azonnal ráharapott, másokkal kicsit beszélgetni kellett, s voltak olyanok is, akik eleve megmondták, hogy ők még véletlenül sem íratnák magyar óvodába a gyereküket. Ezeket békén hagytuk, hiszen mi egyszerű, szelíd szülők voltunk, nem erőszakszervezet. Végül összegyűlt a tizenöt gyerek, benyújtottuk az igényléseket. Harminc napon belül jött a válasz, hogy nem tudnak magyar óvodát nyitni. Mivel nem volt indoklás, magyarázatot kérve meglátogattuk az illetékest, aki azután hosszú évekig oktatásügyi szakértőként és a városrész képviselőjeként tengette életét. Összevissza hebegett, aztán kibökte, hogy a szlovákokat sértené, ha Dúbravkán magyar óvoda nyílna. Így bánt el velünk a hatalom. De rajtunk nem múlott. A mi lelkiismeretünk tiszta (volt), s nekünk ez is fontos (volt).