Kisebb adó, több bevétel

Utólag bevallható, hogy komoly bizonytalansági tényezőt jelentett az egyszerre végrehajtott, radikálisnak számító, az általános forgalmi adóra, továbbá a jövedelem- és társasági adóra kiterjedő pénzügyi reform.

Az Ivan Mikloš vezette szaktárca a 2004-es állami költségvetés összeállításakor konzervatív, kevésbé elegánsan kifejezve, óvatoskodó alapállást vett fel, nehogy az év során kellemetlen meglepetések érjék. Január elsejétől mindannyian saját bőrünkön érezzük, milyen is a 19 százalék bűvöletében élni. E szubjektív képalkotást mellőzve tekintsük át, hogy az első negyedévet hátunk mögött hagyva mit hozott az adóreform.

Ami a legfontosabb: (eddig) nem vált be a kételkedők előrejelzése, mely szerint a kisebb adók kevesebb bevételt jelentenek, és rövidesen hatalmas hiányt halmozunk fel. Ezzel szemben a valóság az, hogy a nyugdíjasoknak szánt egyszeri 1000 korona folyósítása és a Kia Motors autógyár zsolnai letelepedésére fordítandó jelentős állami támogatás ellenére a tervezettnél nagyobb adóbevételek miatt a költségvetési deficit egyenesen csökkent. A külföldi beruházókat mágnesként vonzó alacsonyabb adók következményeként az utóbbi időben sorra jelentenek be újabb és újabb céget, ezért idén a munkanélküliség a vártnál is gyorsabb ütemben mérséklődik.

Az alapjában véve kedvező összképet mutató első negyedévi pénzügyi mérlegen egyetlen szeplő éktelenkedik: a dinamikus gazdasági növekedés, a szépen javuló termelékenység ellenére egy területen nem javítottak a prognózison – ez pedig a fizetések növekedése. Az év végére hiába ígérnek országos átlagban 15 500 koronás bruttó átlagbért, amely azonban az infláció miatt valójában kevesebb lesz a tavalyinál.

A pénzügyminisztérium által közzétett grafikonhegyek látványa nem számít szemet pihentetőnek, egy dolgot a számok világából azonban mégis emeljünk ki. Az utóbbi időben csak a parlamenti választások évében volt tényleges béremelkedés. Ez hiba, mivel ha a polgárok legalább középtávon nem érzik meg életszínvonaluk emelkedését, akkor kudarcként élik meg a reformok végtelen sorát, s az általános elégedetlenséget – mint rendesen – újra a hordószónok és demagóg politikusok lovagolhatják meg.