Kirándulni lenne jó...

Figyelem a gyerekeket. Vannak, akik éppen azt beszélik meg, milyen is lesz az osztálykirándulás. Repkednek az ötletek, a számok, aztán az üti meg a fülemet, hogy annak örülnek a szemmel láthatóan jól öltözött és éppen vadonatúj mobiltelefonon szöveges üzenetet pötyögő kamaszok, hogy nem az egész osztály megy kirándulni. Ez az, amit nem értek. Aztán megértem. Mert megkérdezem a kicsit kopottabb, kicsit másabb, kicsit ugyancsak hátrányosabb helyzetűnek tűnő gyerekektől. Annak örülnek ők néhányan, hogy a „szakadtak” nem mennek. Talán direkt így is szervezték a kirándulást. Hogy legalább ezerötszáz koronába kerüljön, kelljen útlevél hozzá, meg legalább négynapos legyen, ami még egy ötszázas, szolid zsebpénz gyanánt. Mert ez így dívik! Kirándulni ugyanis az menjen, akinek telik rá! Ha meg nem telik, maradjon otthon. Hát nem elég érthető? Akinek nincs rá, az nézze, hogyan gurul majd el velük, a jobban szituáltakkal az autóbusz reggel iskolakezdéskor, míg a csórók majd ott bámulnak rájuk és a fáradt helyettesítő tanárra, aki az otthon maradottakra vigyáz napokig. Elszomorodom. Hát az osztályfőnök ilyenre nem gondolt? Nem tudta volna egy olcsóbb, mindenki számára elérhető kirándulásról meggyőzni csapatát? Olyan kirándulást szervezni, ahol együtt vannak, mindenki, akik egész évben együtt tanultak? Hiszen az lenne a lényeg, hogy másként is ismerkedjenek, együtt legyenek, ne csak az órák alatt. Vagy ez nem jó, ez nem kell? Ez nem tartozik a neveléshez? Vagy inkább kényelmesebb eleget tenni néhány nagyravágyó, hangadó szülő kívánságának? Vagy ez is az úgynevezett neveléshez tartozik? Hogy tanuld meg, csórikám, ki vagy te és mire telik neked, ha önhibádon kívül beleszülettél egy olyan családba, ahol nincs annyi pénz? Miért kell összetörni az anyagiakban nem dúskáló gyerekek szívét? Tanító-e, tanár-e az, aki ilyen csapdában hagyja az övéit? Hogyan nevelhet az ilyen? Hová lett a boldognak nevezett gyerekkor? Kiskamaszok, kopott cuccban, ne szomorkodjatok! Legalább a vakáció időtartama egyforma és lehet az erdő meg a tó legalább olyan kalandokkal teli nyár helyszíne, mint egy zsúfolt tengerparti strand, ahová egy napig zötyög a busz, és ráadásul egy haver sincs a közelben!