Kinek mennyi a sok?

A kormánynak nincs mersze közzétenni, hogy a lakosság döntő többsége körében mekkora ellenérzést váltottak ki az egyetemi oktatás ingyenességének felszámolására tett próbálkozások. Hogy e tekintetben van mit titkolnia a koalíciónak, azt főképp a tandíj bevezetése körüli „húzd meg, ereszd meg” mutatja. Mese nincs, korábban megszerzett jog leépítéséről van szó. Csak megsavanyodott hab a tortán, hogy a gyermeke számára diplomát álmodó szülő még meg is kérdezi: Ivan Mikloš vagy Mikuláš Dzurinda taníttatásáért szüleik vajon mennyi tandíjat fizettek?

Az ügy nem intézhető el azzal, hogy a kérdésfeltevőkre ráütik a bélyeget: populisták. Attól függetlenül, hogy mikor lesznek a legközelebbi általános választások, már most megállapíthatjuk, Dzurinda koalíciójának hajója betömhetetlen léket kapva vánszorog, és ebben a szociális érzéketlenségnek is szerepe van. Igaz, a hajószalonban még mulatnak. A fedélköziek már térdig járnak a beözönlő vízben. Közben pedig tettlegesen folyik egy másik, korábban szerzett jog leépítése. Zajac egészségügyi miniszter az ingyenes orvosi ellátás jogának megszüntetését a 20 koronás kezelési illeték bevezetésével kezdte, majd azzal folytatta, hogy nagy garral statisztikai adatokat tett közzé az orvoshoz fordulók meg a betegállományba kerülő alkalmazottak számának csökkenéséről. A legfelkészültebb elemző se tudja megállapítani, hányan voltak, akik a 20 korona megtakarítása érdekében nem fordultak orvoshoz. Az sem derül ki, hányan voltak, akik nem mertek beteget jelenteni. A munkahely elveszítésétől való félelem nagy úr, ritkán teszi az embert szakszervezeti oroszlánná...

Az egészségügyi kormányzat legújabb leleménye, hogy kidolgozzák a térítéssel járó, illetve a térítésmentes gyógykezelések listáját. Körmönfontan próbálják e nóvumot becsempészni a köztudatba. Eddig úgy tudtuk, a járó betegek esetenként 20 koronát, a kórházban pedig naponkénti meghatározott összeget fizetnek. Most azzal lepik meg a lakosságot, hogy kilátásba helyezik a fizetendő gyógykezelési díj diagnózis szerinti differenciálását. A javaslat rövidesen a kormány elé kerül, és még az is megtörténhet, a parlament rábólint.

Arról sincs statisztika, hogy Zajac kormánytaggá válása óta, intézkedéseinek hatására hány szlovák állampolgár gyomra lyukadt ki az idegességtől. Mert sok mindent el lehet viselni stressz nélkül. Elviselhető, hogy ebek harmincadjára került az ország vagyonának jelentős hányada, vagy hogy az egyetemi tandíj bevezetése miatt nem mérnök, hanem kallódó kétkezi melós lesz a tehetséges gyerekből. A munkaadó packázása miatt is kevesen ugranak a kútba. Az azonban elviselhetetlen, ha anyagi megfontolásból arra kényszerül az ember, hogy térítésköteles náthalázzal forduljon-e orvoshoz, vagy arra panaszkodjék, súlyos, ezért ingyenesen kezelendő szívritmuszavara van.

És arról még nem is esett szó, hogy nem mindegy, kinek mennyi a sok.