Kinek a statisztikája?

Újabb lépéssel közelítettünk az EU-tagországok életszínvonalához – jelentette ki a statisztikai hivatal által közzétett tavalyi gazdasági eredmények margójára egy bankelemző. Véleményét a statisztikusokon kívül még számos közgazdász osztja. Az átlagfizetésből vagy még kevesebből élők nem annyira. Sokan vannak, akik nem az ország makrogazdasági mutatóinak kedvező vagy kevésbé kedvező alakulásából kiindulva minősítik privát életnívójukat, hanem abból, mit tudnak venni jövedelmükből. Ettől függetlenül azonban érdemes szemügyre venni, mit számítottak ki a statisztikusok. Szerintük tavaly többet vásárolt az ország lakossága, mint az előző évben. Tehát a háztartások a gazdaság egyik fő húzóerejének bizonyultak. Furcsa, de ez végső soron a választásoknak köszönhető, hiszen az előző Dzurinda-kormány mintha maga sem hitt volna abban, hogy ismét kormányt alakíthat; béreket emelt a választások előtt, de ahhoz akkor nem volt mersze, hogy az energiaárakat is megemelje. Ennek köszönhetően az árak tavaly szinte alig mozdultak (3,3%), a reálkeresetek azonban átlagosan közel 6 százalékkal nőttek. A lakosság meg költekezett; persze, csak az a része, amely ezt megengedhette magának, hiszen a tartósan munkanélküliek javadalma semmit sem emelkedett, de az állami alkalmazottak 15 százalék körüli béremelése sem nyomott túl sokat a latban, hiszen a pedagógusi, az egészségügyi szakma még mindig a legrosszabbul fizetettek közé tartozik. Statisztikai kimutatás ide, statisztikai kimutatás oda, tény, hogy az ország lakosainak jelentős része politikai udvariasságból se hajlandó észrevenni az országos átlag javulását. Az egyik közvélemény-kutató intézet felmérése szerint közel 10 százalékos a különbség a statisztikailag kimutatott reálbér-emelkedés és a reálbér-növekedés lakosság általi észlelése között. Míg a statisztikai hivatal közel 6 százalékos növekedésről ad számot, a közvélemény-kutatás eredményei szerint a lakosság úgy érzi, tavaly 4 százalékkal csökkent a reálkereset. Pedig tavaly, ugye, még áremelés sem volt. Hasonló pesszimista magatartásról adtak számot az ilyen jellegű korábbi felmérések is. Többféleképpen magyarázható ez a magatartás, de tény: senki sem várhatja el a munkanélküliek tömegétől, az átlagbérből, nyugdíjból élőktől, hogy a statisztika kedvező adataiból kiindulva változtasson szemléletén, és derűlátón kijelentse: igenis többet engedhet meg magának. Bármennyire is igaz, hogy makrogazdasági eredményeink javultak (ilyenről már a korábbi kormányok idején volt néhányszor szó), a kisember szerint ez csak arra jó, hogy a politikusoknak legyen mire támaszkodniuk ígéreteik bejelentésekor. Számára az a realitás, hogy a gázért, a villanyért az idén jóval többet fizet, mint tavaly, miközben jövedelme alig változik. És talán abban bízik, hogy az uniós tagsággal javuló esélyeinek köszönhetően előbb-utóbb valóban elérjük a már uniós tagországok életszínvonalát. Persze, erre még a gazdasági elemzők szerint is legalább két évtizedet kell még várnunk.