Kiegyezés? Felejtsük el! Csak szélcsend…

Pozsony |

<p>Magyar&ndash;szlovák&nbsp;kiegyezés&nbsp;tanúi vagyunk? Lehet ilyen&nbsp;kiegyezés? Van rá igény?&nbsp;</p>

Először is nézzük meg, mi szükséges egy kiegyezéshez. Elsősorban konfliktus: múltbeli vagy jelenkori, sérelmek vagy aktuális atrocitások. Ezek a magyar–szlovák viszonyrendszerben nagyon sokáig nem voltak, majd jött a 19. és a 20. század, és minden elromlott. A gond az, hogy ha konfliktust keresünk, nem kell egészen a dualizmusig és a kitelepítésekig visszamenni. Elég azt mondani: kettős állampolgárság, szurkolóverés, Hedvig. Van rá politikai akarat a szlovák félről, hogy ezeket rendbe tegyük? 2012 óta – geopolitikai, gazdasági, hatalomtechnikai okokból – kiváló, szlovákiai szakzsargonnal élve „standardon felüli” a kapcsolat a két ország miniszterelnöke között, mégsem került pont egyik vitás ügy végére sem. Most pedig a Fico-kormány tagja lett egy magyar érdekeket képviselő párt, ám nyomát sem látni a kényes ügyek rendezésének. Kiegyezés? 

Egy tavaly végzett tudományos kutatás szerint, miközben a szlovákok körében az utóbbi két évtizedben nőtt a nemzeti büszkeség, másfélszeresére emelkedett azok aránya is, akik úgy gondolják: a kisebbségeknek alkalmazkodniuk kell és beolvadni. A szlovák többségbe. Egészen konkrétan a szlovákok 46 százaléka vélekedik így. Nem meglepő. 

Miközben az utóbbi években kevesebb a szlovák–magyar konfliktus a politikai térben, egyáltalán nem érezni, hogy a többség megértőbb lenne a kisebbségi problémákkal szemben. Elég belenézni az internetes etnikai kommentháborúkba: a szlovák megszólalók többsége egyszerűen nem érti, miért nem elég például a magyaroknak a magyar vidéken a szlovák felirat („hiszen úgyis meg kell tanulniuk szlovákul”). De gyönyörű példája ennek a választások utáni hisztéria is. Amikor még úgy tűnt, jobboldali koalíció alakulhat az SNS részvételével, a hidas politikusokat nacionalistázták le saját szlovák választóik azért, mert – akkor még – nem akartak együttműködni a „nemzeti” párttal. Az azóta klasszikussá vált Kresák-esetről pedig inkább ne is beszéljünk: egy Híd-listáról képviselői mandátumot szerző elismert alkotmányjogász és emberjogi szakértő dorgálja meg párttársát, mert az csak magyarul publikálta privát blogbejegyzését. 

Kiegyezéshez közös akarat és partnerek kellenek. Most egyiket sem látni, ami van, az legfeljebb szélcsendnek nevezhető. Az elmúlt tíz évben hasonlóan nehéz volt átültetni bármilyen aprócska kisebbségi változtatást, mint a 90-es években. Ami jelzésértékű: az új politikusok és pártok meggyőzése volt a keményebb dió. Nem csak a Procházkák és Matovičok, a nevében liberális SaS sem nyitott a jogbővítésre. Ah, azok csak gazdasági liberálisok, legyinthetnénk, nincs affinitásuk a társadalmi kérdésekhez. Nem teljesen így van. Azok számára ugyanis, akiknek kellene, hogy legyen, a „magyarkérdések” sokszor értelmezhetetlenek. Így történhet meg, hogy a liberális szlovák értelmiség nacionalizmusnak tartja, ha a magyarok saját pártjaikra szavaznak, esetleg etnikai alapon szerveződnek, avíttnak véli a kétnyelvűsítési kezdeményezéseket. „Akkor, amikor a nyugati értelmiség a nemi identitás bűvkörében él, Amerikában arról vitáznak, hány semleges nemű vécé kell az egyetemeken, safe space-eket építenek, mi holmi magyar feliratokkal törődjünk? Hol vagyunk, a 19. században?” – teszik fel magukban a kérdést. Amikor tavaly Andrej Kiskánál jártunk interjún, egyáltalán nem értette, a magyarokat miért zavarja, hogy a népszámlálási adatok alapján sokkal kevesebben vannak. És ő nem Kotleba, Slota, Fico vagy Mečiar, hanem egy szlovákiai viszonylatban toleráns és megértő államfő. Az eddigi legjobb szlovák elnök. 

Kiegyezés helyett tehát a korábbi gondok szőnyeg alá söprésének lehetünk tanúi. Egyelőre nem mutatkozik igény a magyar–szlovák kiegyezésre, és félő, hogy a honi magyarság zsugorodásával párhuzamosan egyre kisebb lesz iránta a kereslet. A végére egy önkritikus megjegyzés: azon is el kellene gondolkodnunk, mi mennyire világosan tudjuk artikulálni saját bajainkat a többség felé, és mennyire őszintén akarjuk ezt a kiegyezést. 

ELFELEJTHETJÜK A MAGYARKÁRTYÁT? MIT MONDANAK AZ ELEMZŐK? RÉSZLETEK ITT!

A KIEGYEZÉSNEK NINCS MEG A MENTÁLIS ALAPJA - MÁSIK KOMMENTÁRUNK A TÉMÁBAN ITT

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?