Vörös posztó

Már említettem, hogy tagja vagyok egy kutatócsoportnak, amely politikai jellegű álhírekkel foglalkozik. A kutatási terv létrehozói kiválasztottak öt olyan közismert témát, amelyeknek szerintük nincs valóságalapjuk, ennek ellenére mint vörös posztóval a bikát, mindig fel lehet velük hergelni a népet. Az egyik, hogy a szlovákiai magyarok biztonsági kockázatot jelentenek Szlovákia számára, mert vissza akarják állítani a Trianon előtti határokat. Nos, ez a rajtam kívül szlovákokból álló kutatócsoport azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a többi álhírrel együtt a magyarkártyáról is bebizonyítsa, hazugság.

Akik ilyenen ügyködnek, jóakaratú emberek, hiszen munkájukkal a szlovák–magyar kapcsolatok erősödését szolgálják. S manapság nagy dolog, ha valaki nem a széthúzást és ellenségeskedést gerjeszti, hanem a békét és az egymáshoz való közeledést segíti.

Persze felmerül a kérdés, van-e értelme ennek a munkának, ha bármikor jöhet egy politikus vagy más közvélemény-formáló személy, aki akár egyetlen durva mondattal képes visszafordítani a jószándékú erőfeszítések eredményét. Már 1989 decemberében elterjesztették valakik a valótlan hírt, hogy a magyarok autonómiát akarnak, ami a köztudatban azonos volt a határrevízióval. S ezt azért tették, hogy megbontsák a rendszerváltó szlovák– magyar erők egységét. Aztán később jött Slota, majd sokan mások, talán kevésbé emlékezetesek, de ugyanolyan kártevők. Legutóbb pedig Boris Kollár.

Egy politikai elemző persze elmagyarázta, hogy bár nem volt szerencsés dolog, hogy Kollár Szlovákia Orbán által való felparcellázásával riogatott, de ezzel valószínűleg csak Oroszországgal szembeni kritikáját és a Fidesz győzelme miatti aggodalmát akarta kifejezni. Nem is tudom. Ami az Oroszországgal szembeni kritikát illeti, most igazán semmi akadálya annak, hogy ezt nyíltan megtegye, nem kell Nagy-Magyarország narratívába burkolni. Ami pedig a Fidesz győzelmét illeti, a szlovák parlament elnökének miért kell emiatt aggódnia? Mi köze hozzá? S az sem világos, ha azt elfogadhatatlannak tartja, hogy Ukrajnából leszakítsanak egy részt, akkor azt miért nem érti, hogy Magyarországnak miért nem ünnep a Trianon.

S még egy dolog: mindig fenntartásokkal kezelem, amikor mások mondják el, mire gondolt az illető. Ilyenkor eszembe jut egy részlet az egyik Beethovenről szóló filmből. A zeneszerző rajongója lelkesen magyarázza, milyen nemes érzelmeket akart a mester kifejezni az egyik zenéjével. Beethoven meg csüggedten hallgatja, aztán csak annyit mond, hogy teljesen másképp volt. Zuhogott az eső, eltört a kocsitengely és neki csak az járt a fejében, hogy lekési a szeretett nővel való randevút.

Mindnyájan jobban járnánk, ha Kollár is inkább randevúzáson törné a fejét, mert ehhez biztosan ért. A magyarkártyát meg hagyja meg nekünk, tudósoknak. Egyébként pedig egyetértek Németh Titusszal, a keddi tüntetés szervezőjével – akit gyerekkora óta ismerek, aki rendes, becsületes szülők rendes, becsületes gyereke –, hogy tiltakozni kell a magyarellenes hangulatkeltés ellen.