Ki legitimizálja Kotlebát?

Hárompólusú parlament jött létre, hiszen más a célja a koalíciós pártoknak, más az ellenzék nagy részének, és más Kotlebáéknak – utóbbiak jelen felállás mellett csak az önálló kormányzás lehetőségére törekedhetnek, mégoly irreálisnak tűnjön is ez (tegyük hozzá, fél évvel ezelőtt a parlamentbe jutásuk is irreálisnak tűnt).

A helyzet jelenleg taktikailag inkább a kormánykoalíciónak kedvez, hiszen a széles körű ellenzéki összefogás ilyen körülmények között nehezen elképzelhető, ami a „mérsékelt” ellenzéket nyilván az egész választási időszak alatt frusztrálni fogja.

Frusztrálni fogja, viszont fontos próbatétel elé is állítja: a következő időszak egyik nagy kérdése lesz, vajon meg tudja-e állni az ellenzék a Kotlebáékkal való szövetkezést? Az, hogy Sulík egyszer, évekkel ezelőtt leült Kotlebával beszélgetni, ebben a kérdésben nem mérvadó, mivel annak a beszélgetésnek nem volt politikai tétje. Viszont mi lenne, ha a náci képviselők szavazataival sikerülne megbuktatni a kormányt? Kotlebáék is tudják, hogy pártjuk egyszer akár a mérleg nyelve is lehet, és bizonyára van annyi sütnivalójuk, hogy ezt kihasználják, ha úgy hozza az élet. Sulík és Matovič zavaros gondolkodása mellett nem teljesen elképzelhetetlen az a helyzet, amikor azt mondják: na jó, csak most az egyszer, de tárgyalunk velük. Az a nap a hazai demokrácia fekete napja lesz.

Egy másik kérdés, hogy mennyire helyes a kormánypártok részéről azt hangsúlyozni, hogy az SaS-nek és Matovičéknak meg kell egyezniük a nácikkal. Ez a viselkedés alighanem a józan ítélőképesség elvesztését mutatja: a harmadik Fico-kormány olyan súlyos kompromisszumok árán jött létre, hogy részesei számára az együttműködésnek látszólag nincsenek elvi feltételei. Amikor tehát a koalíciós pártok azt hangsúlyozzák, az ellenzéknek meg kell egyeznie Kotlebával, ha hatékonyan akar dolgozni, alighanem saját frusztrációjukat is belevetítik a történetbe – hiszen a Híd sem akart a nemzetiekkel együtt kormányozni, és fordítva. Márpedig ha ők erre „kényszerültek”, miért ne járna hasonló sors az ellenzéknek is?

Választ adva a kérdésre: egyelőre senki nem legitimizálta Kotlebát, viszont mindkét oldal elég nagy bajban van, mert szemlátomást nem tudja kezelni a helyzetet, ami Kotlebáék érkezésével keletkezett. Az ellenzék erőtlen, összeszedetlen, kormányváltásra alkalmatlan, a kormányoldal viszont önmaga kompromittációja. Mivel sem itt, sem ott nem látható a távlatos, alapos gondolkodás, egyre nehezebb abban bízni, hogy a demokratikus oldal tudomásul veszi: nem segítheti hatalomra a szélsőjobbot. Ezzel pedig gyakorlatilag eladja az országot az aktuálpolitikai bolhapiacon.