Két titokzatos beruházó is kóborol a megyében

Még két és fél év. Brüsszelben a héten végre bejelentették, hogy az új tagországok számára 2007 októberében szűnik meg a határellenőrzés. Ez kellemes érzés lesz, már csak azért is, mert a közeljövőben uniós ügyekben különben csupa kellemetlen hír várható. Az EU működése egyre inkább döcög, és napjainkban nem is nagyon látható, miként lehetne ezt rendbe tenni. Okosabbak az idei népszavazáshullám után leszünk, ha eldől végre az uniós alkotmány sorsa, talán a nagy tagországok politikusai is jobban igyekeznek majd rendezni a dolgokat. Az idő minden brüsszeli vita ellenére halad előre, így a héten végre az első hivatalosnak nevezhető becslést is megértük arról, milyen árfolyammal léphetünk be az eurózónába. A pénzügyminisztérium a 2008-ig szóló állami költségvetési tervezetben 36,20 koronával számol. Ehhez persze még hosszú utat kell megtenni, a héten közölt elemzések arra utalnak, hogy a március közepei megingás után egyelőre megindultunk előre. Erre alapoznak azok a tanácsok is, amelyek szerint a szabadságolók inkább várjanak a nyári hónapokig a zsebpénz beváltásával. Igazán az járt jól, aki a múlt hónap elején tartalékolt a 37,50 koronás árfolyamon, de a nyárra várt 38,20-as is jobb 50 fillérrel a mostaninál.

Lehet, csak néhány napra vagy hétre vagyunk a Nyitra megyei nagy beruházó bejelentésétől. Az is megeshet, ketten lesznek, legalábbis a gazdasági miniszter és a megye egyelőre nincs egy hullámhosszon. A megyei főnök mondanivalója érdekesebb; egy hétezer fős technoparkról bizton állíthatjuk, hogy tájainkon is sok új lehetőséget teremtene. Kíváncsian várjuk, mi van Rusko tarsolyában. Egyébként pedig a gazdasági minisztériumban éppen most dolgoznak a versenyképesség növelésének 2010-ig szóló stratégiáján. Ez elvben nagyon érdekes helyzet, csak éppen semmiféle társadalmi vita nem folyik vele kapcsolatban. A korábbi tapasztalataink viszont azt mutatják, az ilyen anyagok általában a fióknak készülnek. Kár lenne érte, már csak azért is, mert felbukkant benne a gondolat, hogy a nagy külföldi cégek mellett esetleg a hazai iparra is gondolnának.

Tulajdonképpen aranyos történetként is felfoghatjuk a hírt, hogy gyermekkorunk itala, a Kofola sikeresen állja a sarat a globalizáció szimbólumaival. Igaz, ennek ára van, a márkát költséges marketingkampánnyal megmentő cseh cég keményen fellép a többi Kofola-gyártóval szemben. Sikeresen nyomul az éttermi szegmensben, azért viszont szomorúak lennénk, ha ennek ára az lenne, hogy a kocsmákban is felvinnék az árát az amerikai konkurencia szintjére. Bizonyára az olvasók közül is sokan megélték a magyarországi vendégek csodálkozását, miként tudunk a szájunkba venni egy ilyen italt, mi viszont őket sajnáltuk, hogy nekik csak az amerikai tömegíz jutott.

A kormányülés a vájt fülűek számára is tartogatott komoly gazdasági információt. Nem csak arról van szó, hogy a zsolnai gyár ügye valószínűleg véglegesen a kormány körmére ég. Legalább ennyire érdekes a pénzügyminisztérium beszámolója a magán-köz-partnerség (közismertebben: PPP) bevezetésének állásáról. A közcélú beruházások finanszírozása a magántőke bevonásával eddig ismeretlen fogalom volt nálunk, miközben már a környező országok is nagyban élnek vele. Márciusban például a pénzügyminisztérium weboldalának keresője egyáltalán nem ismerte ezt a szót. ĺgy azután maradt a bevált recept, a megoldás iránt érdeklődők a cseh pénzügyminisztériumból tájékozódtak. A héten megtört a jég, drukkolhatunk Miklošnak, hogy ezen a téren is minél gyorsabban hozza be a lemaradást. Ne tévesszen meg bennünket a tény, hogy a PPP szabályainak lefektetése a szlovák kormánynak az autópálya-építések miatt lett olyan sürgős. A világ jobban működő felében ez az önkormányzatok számára is teljesen megszokott finanszírozási alternatíva, így tájainkon szintén érdemes vele foglalkozni.