Két nyerget egyszerre

Az államfő iránti tisztelet kötelez, ezért nem kezdhetem így: ki se néztem volna Rudolf Schusterból, hogy ilyen fejlett taktikai érzékkel rendelkezik. Tény, úgy nem írta alá a parlamenti többség által elfogadott terhességmegszakítási törvényt, hogy túlságosan senkit se ingerelt maga ellen. Nem a lényeget bírálva küldte vissza a jogszabályt, hanem – úgymond – szakkifejezési pontatlanságok miatt. ĺgy a szlovákiai politika ingoványán aranyhidat épített a KDH és a katolikus egyház számára. Hrušovský KDH-főnök és parlamenti elnök (aki mellesleg úgy tesz, mintha pártja központi irodáját és a magasságos eget közvetlen telefonvonal kötné össze) és a püspöki kar egészen szeptemberig, az alkotmánybíróság állásfoglalása közzétételéig és az abortusztörvény parlament általi újramegszavazásáig e hídon nyugodtan sétálgathat. Államelnökünk ezen kívül eredményesen elhitette az SDKÚ, az ANO és az MKP rokonszenvezőivel, hogy döntéseit nem a politikai rokon-, illetve ellenszenv motiválja, hanem az államférfiúi bölcsesség. Végül pedig – és ez mindennél fontosabb – megnyugtatta mindazokat, akiket egyszerűen csak aggasztott az ország politikai életének cseppfolyóssá válása, és attól tartottak, vagy a KDH, vagy az ANO kormányválságot idéz elő, és ami azután következik, még a mostaninál is rosszabb lesz.

A megoldás módja szokatlan, de hasznos. Akiben még van csöppnyi politikai józanság, remélheti, két-három hónap alatt esetleg eszébe jut valakinek egy életképes ötlet.

Különösképpen az se elszomorító, hogy némi önzés is felfedezhető Rudolf Schuster se hús, se hal aláírás-megtagadása tényén. Se az abortusztörvény támogatóit, se ellenzőit nem kívánja maga ellen hangolni. Abból indul ki, hogy lesz még itt elnökválasztás. Bizonyossággal határos a valószínűsége, hogy neve szerepel majd az elnökjelöltek listáján. Annyira azért ő is ismeri a szlovákiai közemberek (tehát a választók többsége) gondolkodásmódját, hogy elképzelhetőnek tartja, az urnák előtt állók közül sokak agyában majd megvillan e gondolat: Schustert legalább már ismerjük. Nem egy észkombájn, de ki tudja, milyen lenne az utána következő.

Politikusaink olyan megalázó helyzetbe hoztak bennünket, hogy az államfői tisztség repetájára készülő R. Sch. még ezt is belekalkulálhatja kampánya eszköztárába.

Egy pártelnök esetében nagyon rossz néven vehető, ha a voksolásra készülők előtt úgy riszálja magát, hogy a prolit és a nagytőkést, a szociális igazságosság iránt közömböst és a szolidaritásra esküszőt egyaránt el tudja bájolni. Az ilyen politikustól nem idegen akár még az egypártrendszer gondolata sem. Más a helyzet, ha egy hivatalban levő államfő igyekszik olyan megoldást találni, amelynek hatására lecsillapodnak a kedélyek.