Két május elseje

Egy május elseje a Vörös téren nyilván erős szimbólum, újabb jele, hogy a megújuló nagyhatalmi státuszt, amit Putyin elnök katonák bakancsával épít, szimbólumokkal is meg kívánja erősíteni. Az egész persze blöff, mint a téren lévő GUM áruház felújított homlokzata mögötti kongó üresség. Az oroszok katonai ereje töredéke a NATO-énak, gazdasági ereje az EU vagy az USA mellett is eltörpül, Kínáról, Indiáról és Japánról nem is beszélve. De a „népnek” kell a szimbolikus azonosulás, a nagyság emlékének felidézése. Itt tartunk ma: a hidegháború után huszonöt évvel keleten ismét birodalom épül, de Marxot parafrazálva, ami először tragédia volt, az ma csak bohózat. Az új birodalom az előzőt egyszerre tagadja és irigyli, szimbólumait tükörfordítva használja újra.

Egy másik május elseje New Yorkban. A város nem áll meg, csak a reggeli eső lassítja le kissé. Bár maga május elseje egy 1886- os amerikai (chicagói) munkás– rendőr összecsapásra való megemlékezésként indult, az USA-ban nem munkaszüneti nap. Van helyette Labor Day („a munka napja”) szeptember első hétfőjén. Szanitizált, a szocialista mozgalmi jellegétől megfosztott, mobilizálásra alkalmatlan ünnep, ebben a városban az egyes etnikai közösségek zenés-táncos felvonulásainak sorával színesítve. Az egyetemek környékén viszont idén szórólapokat osztottak, Thomas Piketty francia közgazdász Tőke a huszonegyedik században című könyvéből vett idézetekkel. Piketty munkáját idén fordították angolra, és hatalmas népszerűségnek örvend. Tézise szerint a kapitalizmus rendszerszinten termeli ki az egyenlőtlenségeket, sőt fokozza azokat, amíg a társadalom szövete szét nem feslik. Az egész rendszer erőteljes léptekkel halad a benne rejlő ellentmondások kiteljesedése felé. Az angolszász közegben most mindenki Pikettyről beszél, az egyenlőtlenség megérkezett a közbeszéd homlokterébe. A kapitalizmus kitermelte a saját ultraelitjeit, amelyek a rendelkezésükre álló erőforrásokat az egyenlőtlenségek ideologizálására, a tömegek meggyőzésére fordítják – nem is sikertelenül. Piketty könyve azonban most – legalábbis egy időre – lehetetlenné tette a kérdés ignorálását. A korszellem egyébként is a gazdasági egyenlőtlenségek súlyának felismerése felé halad: egy friss brit felmérés szerint például az Egyesült Királyság lakói ma már pont a társadalmi egyenlőtlenségeket tartják a legfontosabb problémának, megelőzi például a bevándorlást, az európai integrációt vagy a szociális ellátórendszer kérdéseit.

Így (nem) ünnepli május elsejét ez a két város: Moszkva mindent megtesz, hogy birodalmi fővárosnak tűnjön, miközben valójában már nem az, New York pedig május elseje agyonhallgatásával az USA-ban növekvő egyenlőtlenség jellegét leplezi el. A főtereken posztszocialista és csúcskapitalista szimbolika – a jobb társadalmi integrációról. Amiről végül is ez a nap szólna, csak a mellékutcákban esik szó.