Kereszténynacionalisták

A cím szópárosítása első pillantásra talán megdöbbentő, hiszen a keresztény ember értékrendjében fontos helyet foglal el a kölcsönös tisztelet, a másik megbecsülése. Ám a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom vezérei nacionalista elvakultságukban még ezekre az évezredes értékekre is fittyet hánynak. Ezt a lehangoló tényt pénteken igazolták újra, amikor a kedvezménytörvény szlovákiai érvényesítésének megakadályozására olyan törvénytervezettel rukkoltak elő, amely Tiso bábállamának bűnös szellemétől bűzlik. Ezen a fasisztoid tervezeten már csak úgy lehetne túltenni, ha valamelyik bősz szlovák nemzeti párti honatya rögtönítélő bíróságok felállítását követelné. Ján Čarnogurský és társai Szlovákia közérdekére hivatkozva záratnák be a hazai törvények alapján létrejött tájékoztató irodákat, a civilizált Európában példátlan módon sarcolnák meg a magyar tannyelvű iskolákat. Valójában azonban a legsötétebb nemzetállami szempontok érvényesülnek a törvényjavaslatukban. Mert jogállami mércével vajon mi a különbség, ha például a Goethe Intézet támogatja valamelyik hazai német nyelvű oktatási intézményt, vagy ha magyarországi közalapítvány segíti a szlovákiai magyar tannyelvű iskolákat, esetleg az ide járó gyermekek szüleit is a tanszerek, taneszközök megvásárlásában? Az eltérés csupán annyi, hogy a német nyelvű intézmények külhoni támogatását – egyébként nyilvánvalóan nagyon helyesen – nem ellenzi Szlovákia, az anyanyelvünkön oktató iskolák magyarországi segítését viszont már rossz szemmel nézi a KDH. Mi több: vasszigorral akadályozná meg. Bizonyos mértékig érthetőek a szlovák pártok ellenvetései, amelyek abból fakadnak, hogy a kedvezménytörvényről nem konzultált velük kellő időben az Orbán-kabinet, s a szlovákiai tájékoztató irodák is a kétoldalú egyezség megkötése előtt jöttek létre. Ám ne feledjük, hogy ezek szigorúan a szlovákiai törvények alapján alakultak és tevékenykednek. Az pedig egyszerre elgondolkoztató és lehangoló tény, hogy Románia, Ukrajna és Szerbia diplomáciai úton igyekezett, illetve igyekszik rendezni Budapesttel a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos fenntartásait. Pozsony viszont újabb és újabb követelésekkel állt elő, így halogatva az egyezséget, s ezzel a parlamentben is szabad utat adott az újabb magyarellenes élvezkedéseknek, a közéletben pedig a pártok undorító versengésének, melynek során már a választásokra is gondolva azt igyekeznek bizonygatni, hogy ki a legeslegeslegnagyobb szlovák hazafi és nemzetvédő. Szlovákia nagyon vékony jégen táncol és harsog, mert ezernyi tragikus történelmi példa igazolja, hogy könnyű a sovén szellemet kiereszteni ama bizonyos palackból. És irtóztatóan nehéz visszazárni. Morális, politikai, sőt nemzetközi vonatkozású károk nélkül pedig lehetetlen.