Kéjből jeles

India a jövőben már nemcsak a Taj Mahalról, fakírjairól, kígyóbűvölőiről, szent teheneiről, bélpoklos koldusairól és az informatikában betöltött nagyhatalmi szerepéről lesz ismert, a Gangesz partján ugyanis hamarosan megkezdi működését a világ első Káma Szutra iskolája. Elsősorban azok jelentkezését várják, akik valahol elveszítették a fonalat, akarom mondani a szerelmi vezérfonalat. Magyar fordításban a Káma Szutra kifejezés valami ilyesmit jelent.

Az iskolaalapítók elképzelése szerint legfőbb ideje annak, hogy az ősi szerelmi kultúra újból áthassa szürke hétköznapjainkat. Az első hírek szerint az intézmény falai közt a szexológia szakavatott ismerői csillapítanák a nebulók tudásszomját.

Ha minden igaz, a növendékek anatómiai tanulmányokat is folytathatnának, sőt azt is megtanulhatnák, hogyan szabaduljanak meg gátlásaiktól.

Az igazán kíváncsi hallgatók megismerhetnék a szokatlan helyszíneken és pózokban gyakorolt szerelem módját is.

Aligha képzelhető el, hogy egy konzervatív szemléletű, kereszténydemokrata meggyőződést valló oktatási tárcavezető pártolna egy hasonló kezdeményezést. Pedig én már elképzeltem, amint a tudásra éhes diákság vacillál, az etikát vagy a hittant, esetleg az ősi szerelmi kultúrát tanulmányozza választható tárgyként. Jó, jó tudom, a hagyományos pedagógiai felfogásba sehogy sem illeszthető bele az efféle elképzelés, sőt eretnekségnek is tűnhet. Elvégre mégsem járja, hogy a fertő uralkodjék el az iskolákban.

De ha jobban meggondoljuk, és eltekintünk a beidegződéseinktől, pozitívuma is lehetne az ars amatoria oktatásának. Valami azt súgja, egy csapásra megfogyatkozna az iskolakerülők száma. Az iskola szívesen látogatott intézménnyé válna, és még a legmegátalkodottabb diákok is kedvvel lépnék át a küszöbét.

India, mint mondják, akkora, hogy az egész világ elfér benne. Szlovákia azonban háľ istennek, vagy sajnos – ki-ki döntse el vérmérséklete szerint – nem India.