Karvalytőke

 Ha ezt szeretnénk elkerülni, szavazzunk a novemberi megyei választásokon az Országos Karvalytőke- és Globalizáció-ellenes Liga jelöltjeire, hogy megállíthassuk az ország pusztulását. Irreálisan hangzik, de ennél bugyutább és nevetségesebb érvekkel is nyertek már választást. Elég néhány profi marketinges, hogy a választó elhiggye: ez a helyes döntés. Közben persze félrevezetik. Hétfő este Téglás Zoltán amerikai zenész-producerrel beszélgettek a Petőfi Rádióban, többek között a választói magatartásról. Néhány száz évvel ezelőtt sokan meghaltak azért, hogy mi szavazhassunk, így érthetetlen és felháborító, ha valaki nem hajlandó élni szavazati jogával, jelentette ki Téglás. A zenész gyorsan hozzátette: nem elég szavazni, de úgy kell szavazni, hogy az országnak jó legyen. Ha viszont egyetértünk a fenti, karvalytőkés eszmefuttatással, el kell ismernünk, hogy ez lehetetlen. Mindegyik párt azt állítja magáról, hogy jót akar az országnak, a választó pedig vagy kiválasztja a számára legszimpatikusabb politikust, és leadja a voksát, vagy átböngészi a pártprogramokat, és eldönti, hogy az adott nemzetközi gazdasági helyzetben melyik párt elképzelése segíthetne az országon. Tudjuk, mennyien olvasnak pártprogramokat a választók közül: alig néhány százalék. Azt is tudjuk, miért mosolyognak a politikusok az óriásplakátokon – hogy a választók bizalmába férkőzzenek. Dilettánsok tömegei eldöntik, ki kerüljön pozícióba négy évre – erről szólnak a választások. Ha részt veszünk benne, magunkat (is) okolhatjuk, ha nem megyünk el szavazni, akkor még magunkat sem. Éljen a karvalytőke.