Kantáros monterka

Az utolsó szavaknál a napsugarak beragyogják a templomkert egyetlen megmaradt fáját, s a nő lelke is fénybe borul, mert érzi, otthon van, az övéi között. Mert ez a szó, hogy monterka, csakis a szlovákiai magyar tulajdona. És ez nem olyan szó, mint a preukázska, obcsánszki, horcsica és párki. Ezeket nem mindenki használja. Akiknek fontos, hogy magyarul beszéljenek, azok azt mondják, hogy bérlet, személyazonossági, mustár és virsli, bár az utóbbiról azért érzik, hogy talán nem magyar szó, de mégis magyarabb, mint a párki. Viszont a monterkát mindenki monterkának hívja.

 A nő egyszer végzett egy kísérletet a szépen magyarul beszélők díszpéldányaival (bizonyára szívesen fogadnák és meg is érdemelnék ezt a kitüntető megnevezést, amiben a nő részéről egy szemernyi irónia sincs). A kísérlet abból állt, hogy olyan beszédhelyzeteket teremtett, amelyekben nem lehetett kikerülni a fenti és hasonló kifejezéseket. A kísérleti alanyok minden helyzetet simán uraltak, nem azt mondták, hogy dovolenkán voltak, hanem szabadságon, nem azt mondták, hogy burcsákot ittak, hanem murcit, nem azt mondták, hogy kirántott kaprot ettek, hanem pontyot, a virsliről és mustárról nem is beszélve. De amikor arra a helyzetre került sor, hogy monterkát vagy annak megfelelőjét kellett volna mondani… Hát az érdekes volt. Kerülgették a szót, mint a forró kását. Aztán azt mondja az egyik, elég feszélyezetten, hogy szerelőnadrág. Az meg milyen? Olyan nadrág, ami tud például villanyt szerelni vagy kicseréli az akkumulátort? Kérdezte a nő. Jaj, hát miket beszélsz, mondta a másik. Hát a monterka! És hirtelen mindenki fellélegzett, hogy nem ő, hanem valaki más mondta ki. A nő megkérdezte, miért kellett annyit tétovázni, miért nem lehetett rögtön kimondani, mikor nyilvánvaló volt, hogy a „monterka” mindenkinek ott van a nyelve hegyén. Mert aki úgy beszél magyarul, mint a magyarországiak, az nem így mondaná, felelték. Úgy beszél, vagy szebben beszél? Kérdezte a nő. A magyarországiak másképp, szebben beszélnek, mint mi, válaszolták. A nő és egy magyarországi tudós ismerőse megállapította, hogy valóban van különbség az ottani és az itteni nyelvhasználat között. Például mi azt mondjuk „úeszbé kulcs”, ők azt mondják „pendrájv”. Mi azt mondjuk „nótbukk”, ők azt mondják „leptop”. A monterka az (talán) munkaruha. Lehet. De az indigókék színű kantáros vagy anélküli munkaruha akkor is monterka.