„Mit mond a gyerek?” – Útmutató a fiatalok angol szavaihoz

Valamit máris az elején érdemes tisztázni: mindannyian használunk idegen eredetű szavakat a magyar beszéd során. Bizonyos esetekben ezek annyira maguktól értetődő elemeivé váltak a mindennapi beszédnek, hogy nem is tudatosítjuk, valójában egy másik nyelvtől kaptuk őket – elég csak a „teve” vagy az „asztal” szavakra gondolni. Máskor az idegen eredet egyértelmű, a jelentéssel azonban mindannyian tisztában vagyunk, így a kifejezés nem igényel magyarázatot – ilyen például a „parti” vagy a „szvetter”. Ott van azonban a harmadik eset, melyre mostanában, a közösségi média térhódítása okán többen is felfigyelhettek. Mivel ezekben a terekben a fiatalok többnyire angolul kommunikálnak, angol nyelvű divattevékenységekre figyelnek fel, adja magát, hogy a hétköznapi beszéd során is egyre több angol nyelvű kifejezéshez forduljanak. Ezek viszont gyakran értelmezhetetlenek olyanok számára, akik nem jártasak az internet (nem magyar nyelvű) világában. Még utánanézni sem könnyű, ha eleve nem is tudjuk, milyen betűkombinációval írhatjuk le azt, ami a gyerek száját elhagyta.

A továbbiakban összegyűjtöttünk néhányat az internet és a fiatalság aktuális kifejezései közül, hogy a „Mit mond a gyerek?” mostantól őszinte érdeklődést jelölhessen zavaros szemöldökráncolás helyett.

Szavak, melyeket magyar mondatba ágyazva is hallhatunk:

Random

Jelentése: véletlenszerű. Leggyakrabban melléknévként, leíró helyzetben halljuk majd, névelő nélkül (például „Random csaj odajött hozzám a buszmegállóban.”). A szónak van egyfajta cinikus hangvétele; többnyire olyan eseményeket jelöl, melyek váratlanok, magyarázatra szorulnak, esetleg bosszantóak. A „random” csaj ebben az esetben olyan csaj, akinek a beszélő szerint nem volt ott keresnivalója. A szó néha használható egész szituációk leírására is (például „Random hozzám szólt egy csaj a buszmegállóban.”). A lényeg ugyanaz: a megszólalás nem várt, meglepő, esetleg kéretlen volt.

Offolni (valakit/valamit)

Az „off” szót önmagában az angol nyelv ritkán használja, de összetételekben többnyire valamitől való elszakadást, eltávolodást jelöl. A legtöbben gépek kikapcsolásával azonosíthatjuk, és itteni jelentése is ehhez áll legközelebb. Akit vagy amit „offolunk”, azt elutasítjuk, lemondjuk stb. (Például „Offoltam a randit.”) Jelölhet azonban frappáns visszavágást, megalázást is. (Például „Az egyik felszólaló alaposan beoffolta a politikust.”)

FOMO

„Fear of Missing Out”, azaz „a kimaradástól, kihagyástól való félelem”. Azt a jelenség jelöljük ezzel a szóval, amikor valamit csak azért csinálunk, mert aggódunk, hogy megbánnánk, ha nem vennénk részt benne. A FOMO nem egy pozitív jelenség, tehát nem hivatkoznánk vele olyan dologra, amiben megéri részt venni, csupán olyanra, amiben egyedül társas nyomásra, akaratunk ellenére vennénk részt, nehogy kívülállókká váljunk. (Például „Nem érdekel ez a film, de félek, hogy beütne a FOMO, ha nem mennék el rá.”)

Cringe (ejtsd: krindzs)

A szó gyakorlatilag a szekunder szégyenérzetet jelöli – azt, amikor szégyenkezünk vagy kínosan érezzük magunkat valaki más miatt. A hétköznapi életben azonban a fiatalok számtalan értelemben használják. „Cringe-elni” lehet azon is, ha valaki hülyeséget mond, azon is, ha valakit kellemetlen helyzetben látunk, de gyakran használjuk arra is, ha valakivel nem értünk egyet, és úgy érezzük, hogy az illetőnek nemcsak téves, de buta is az álláspontja. (Például „Nagyon cringe volt, amit az a rasszista csávó mondott a mikrofonba.”)

Banger (ejtsd: bengör)

A szót eredetileg olyan dalok leírására használták, melyek fülbemászóak, ritmusosak, emlékezetesek. A köznapi használat során bármire érthető, ami átlagon felülien pozitív. Egy jó film, egy jó könyv, egy jó vers, egy jó előadás, bármi lehet banger. Az egyedüli szabály, hogy többnyire valamilyen produkcióra, alkotásra használjuk, nem pedig élmények leírására. Egy kirándulás vagy egy szép autó tehát nem lehet „banger”, egy vacsora, egy szónoklat, egy frappáns Facebook-poszt vagy egy koncert viszont igen. (Például „Imádom ezt az írót, minden könyve egy újabb banger.”)

Weird (ejtsd: vírd) és creepy (ejtsd: krípi)

A „weird” jelentése „furcsa” vagy „szokatlan”, a „creepy” igazából ugyanez, csak a szóban forgó furcsaság ijesztő, nyugtalanító is. Mindkét szóval emberek vagy helyzetek leírásainál találkozhatunk, és igazából magától értetődőek, ha a jelentésüket ismerjük. (Például „Peti ma nagyon weird volt egész nap.” vagy „Nagyon creepy volt, ahogy Tomi tegnap követte Dórát.”)

Outfit (ejtsd: áutfit)

Eredeti jelentése: ruházat. Fontos, hogy az „outfit” nem egy ruhadarabot jelöl, hanem az illető egész öltözködési megjelenését, a ruhák, színek, stílusok aktuális kombinációját. (Például „Láttátok már Tomi mai outfitjét? Zseniális.”)

Fake (ejtsd: féjk)

A szó maga „hamisat” jelent, és angol szövegkörnyezetben leggyakrabban hamisítványok megjelöléseként találkozunk majd vele. Az internet azonban további jelentésekkel is felruházta ezt a kifejezést. Hivatkozhat például nem őszinte, fontoskodó magatartásra (Például „Annyira fake ez az udvariasság, amit a nagynéném nyomat.”), de arra is, ha valaki kompetensebbnek láttatja magát, mint amennyire az. (Például „Mindenki vele intéztet mindent, pedig hatalmas fake a csávó.”) Használhatjuk igeként is: „fake-elni” valamit azt jelenti, hogy megjátsszuk. (Például „Végig fake-eltem a jókedvet, pedig csak haza akartam menni.”)

Kifejezések, melyeket gyakran önmagukban, szövegkörnyezet nélkül hallunk:

Slay (ejtsd: szlej/szléj)

A szó eredeti jelentése „gyilkolni”. Modern, hétköznapi, fiatalos jelentésében akkor használjuk, ha valaki valami kimagaslóan jót, frappánsat tesz vagy mond. Ha például az egyik ismerősünk kimond egy nagy igazságot (főleg, ha cinikus igazság), esetleg találékonyan beszól valaki másnak, aki (szerintünk) hülyeségeket beszél. A szót nem szoktuk toldalékolni, és többnyire nem is helyezzük mondatba. Egyszerűen csak kimondjuk. (Például: Beszélő 1: „Ha már női jogokról vitáztok, legközelebb talán egy nőt is meghívhatnátok.”, Beszélő 2: „Slay.”)

Nope (ejtsd: nóp)

A „nem” egyik angol verziója, az interneten azonban egy sokkal specifikusabb jelentése is kialakult, a fiatalok pedig főként ezt használják. „Nope-ot” akkor mondunk, ha valamihez kimondottan nincs kedvünk, esetleg egyenesen taszít vagy megijeszt. Lehet reakció arra is, ha valami váratlanul negatív fordulatot vesz, és ezért szívünk szerint inkább kihátrálnánk a szituációból (például pincetakarítás közben találunk egy döglött patkányt). Nem helyezzük mondatba, magában használjuk.

Bro/Sis (ejtsd: bró/szisz)

A „brother” és a „sister”, vagyis a fiú- és lánytestvér szavak szlengesebb formája. A fiatalos közbeszédben gyakran tagolatlan mondatkezdő elemekként használjuk őket. (Például „Bro, ne szórakozz már velem!” vagy „Sis, te kezdted a vitát, nem én!”) Ebben az esetben nem konkrét megszólításról van szó, inkább afféle gúnyos megnyilvánulásról. Magyarul hasonló lehet például, ha azt mondjuk: „Ember, nem látsz a szemedtől?”.

Dude (ejtsd: dúd)

Ugyanaz, mint a „bro” és a „sis”, csak nemtől függetlenül használhatjuk. (Például „Dude, szedd már össze magad!”)

LOL

Eredetileg a „laughing out loud”, vagyis a „hangos nevetés” rövidítése volt, mára azonban önálló kifejezéssé vált. Nagyrészt írásban használatos, viszont a beszélt nyelv során is egyre gyakrabban találkozhatunk vele. Fontos, hogy többnyire nem olyan dologra mondjuk, amit őszintén viccesnek találunk, sokkal inkább olyanra, amit nevetségesnek, röhejesnek, és gúnyosan próbálunk rá reflektálni. Állhat önmagában, de akár mondat nyitánya is lehet. (Például „Lol, ezt nem mondod komolyan...” vagy: Beszélő 1: „Tegnap megint bunkó volt velem a buszsofőr, de elegem lett, és visszaszóltam neki.”, Beszélő 2: „Lol.”)

KK

Inkább írásban használatos, de előfordulhat, hogy szóban is halljuk majd – ebben az esetben „kökönek”, „kákának” vagy „kejkejnek” ejtve. Tulajdonképpen az „oké” szó megduplázása, illetve rövidítése a frappáns hangzás céljából. Ugyanazt is jelenti, tudomásul vételt, mindenféle gúnyos szándék nélkül. (Például: Beszélő 1: „Majd vidd ki a szemetet, ha arra jársz!”, Beszélő 2: „Kk.”)

RIP

Aki látott valaha Tom és Jerryt vagy Bolondos dallamokat, az tudhatja, mit rövidít ez: „Rest in Peace”, azaz „Nyugodjon békében!”. A fiatalos beszédben azonban nem feltétlenül ebben az értelemben használjuk, hanem jelölhet reakciót bármire, ami félresikerült, ami elromlott, de akár arra is, ha valaki pórul jár vagy megkapja a magáét. (Például: Beszélő 1: „Előbb elestem, és most csupa sár lett a kabátom.”, Beszélő 2: „Rip.” vagy „Hallottad, ahogy Dóra beszólt annak az idegesítő fickónak? Rip.”)

Vannak, akik veszélyesnek tartják azt, hogy a fiatalok angol kifejezéseket szőnek a magyar megszólalásaikba. Ön szerint beszélhetünk-e „veszélyről” ebben az esetben?

Ha egy társadalmi csoport tagjai új szavakat, kifejezéseket kezdenek el használni nemcsak egymás között, hanem más csoportok tagjaival beszélve is, egy ideig kisebb kommunikációs zavarok léphetnek fel – addig, amíg az újítások meg nem honosodnak vagy esetleg nem kerülnek ki a használatból. Ez természetesen minden újításra igaz, nem csak az új idegen szavak megjelenésére. Vagyis a nyelvi változások természetes velejárójáról van szó. A nyelv gazdagodásának ez az ára.

Felfedezhetőek előítéletek mára meghonosodott, ám idegen eredetű magyar szavakkal szemben is? Gondolok például olyanokra, mint a „kávé” vagy a „párkány”.

Egészen kivételesen előfordul az ilyesmi. Például Molnos Angéla Magyarító könyvecskéjének második, 1999. évi kiadásában a kifogásolt szavak közt szerepelt a balzsam is, pedig a szerző nem tudott helyette „fajtiszta” magyar szót ajánlani. A negyedik, 2001. évi kiadásból a balzsam kikerült, de a Magyarító könyvecske így is számos meghonosodott idegen eredetű szót tartalmaz kerülendőként. Például a beton szót, amely helyett a műkő vagy a meszes kötőanyag használatát javasolja. Pedig a műkőnek teljesen más a jelentése, a meszes kötőanyag pedig körülírás. A szerző javaslatainak „életszerűségét” jól mutatja, hogy miközben a film szót helyteleníti (helyette Kosztolányi nyomán fényszalagot javasol), a blende szó értelmezésében maga is használja: filmfelvevő gép fényzáráról, ill. filmvetítőgép pillájáról beszél, nem pedig fényszalagfelvevő és fényszalagvetítő gép fényzáráról, ill. pillájáról. (A kávé és a párkány viszont nincs benne a nemkívánatos szavak szótárában.)

Képes egy nyelv megsérülni az idegen eredetű szavak hatására?

Az a nyelv, amely nincs a nyelvcsere állapotában, vagyis átadódik nemzedékről nemzedékre, nem tud semmilyen hatásra megsérülni, csak változni tud. Az idegen hatás önmagában nem idéz elő nyelvcserét. Esetleg annyi köze lehet hozzá, hogy azok az emberek, akik a nyelvművelők hatására romlottnak tartják a nyelvüket, kétnyelvűségi helyzetben könnyebben lemondanak róla, s nem használják, vagy nem adják át a következő nemzedéknek.

Milyen esetleges nyelvhasználati változásokat idézhet elő az idegen eredetű szavak rendszeres használata az anyanyelvi megszólalásokban?

Mindenekelőtt gazdagodik általuk a nyelv szókincse. Bizonyos fogalmakat pontosabban tudunk megnevezni, vagy bizonyos helyzetekben sajátos módon tudunk megnyilvánulni. Olykor az újonnan bekerült szavak hatására ezek korábbi megfelelője kiszorul a használatból, ha a beszélők az új szót jobbnak, találóbbnak, vonzóbbnak érzik. Többnyire azonban mind az eredeti, mind az új szó megmarad, s „munkamegosztás” jön köztük létre: bizonyos kontextusokban az eredeti, más kontextusban az új szó válik használatossá, vagyis árnyaltabbá válik a szókincs. A szókincs bővülésén túl az új szavak révén új beszédhangokkal vagy másfajta új nyelvi eszközökkel is gazdagodhat a nyelv.

Szokták mondani, hogy csak akkor forduljunk idegen szavakhoz, ha a használatuk „indokolt”. Ön mit gondol erről az álláspontról?

Tökéletesen egyetértek. De erre nem kell senkit biztatni: mindenki akkor fordul egy-egy idegen szóhoz, amikor használatát indokoltnak tartja. Fontos azonban, hogy ne a nyelvművelő vagy a tanító néni mondja meg, hogy két fiatal egymás közti beszélgetésében mikor „indokolt” egy-egy anglicizmus használata. Hadd döntsék el maguk a fiatalok, melyik szót érzik adott helyzetben a legmegfelelőbbnek.

Mit javasol azoknak a szülőknek, akik tudatosan visszaszorítanák az angol (vagy egyéb idegen nyelvű) szavak használatát gyerekeik beszédében?

Nem javaslom a szülőknek, hogy szűkíteni akarják gyermekeik kifejezési lehetőségeit, inkább bővítsék. Vagyis ne akarjanak visszaszorítani semmit, hanem segítsék gyermekeiket abban, hogy az adott helyzethez legjobban illő szót válasszák ki. Értessék meg velük, hogy ha valakit szeretünk és tisztelünk, akkor igyekszünk valamilyen mértékben alkalmazkodni hozzá. Ez jelentheti azt, hogy a másik ember jelenlétében nem fogok olyan szavakat használni, amiket ő nem ért. Hanem vagy számára érthető szót választok, vagy megmagyarázom neki, hogy mit jelent. Az ilyen „win–win helyzet” azzal járhat, hogy a fiatalok a hagyományos magyar szókincsről se mondanak le, miközben a szülők passzív szókincse is gazdagodik. (Hogy ne igyak bort, miközben vizet prédikálok: a win–win magyarul annyit tesz, hogy a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad.)