Kalitkába zárva

Egy óvodában néhány napja játékokat és képeskönyveket gyűjtenek Klimó Ákosnak, aki erről még mit sem sejt. Szobájában, a heverő melletti kis polcon csak néhány kisautó áll, unatkozik! A beteg fiú szívét kímélni kell, nem jár ki az udvarra, mert hamar elfárad. Ilyenkor csüggedten leül a küszöbre, hatéves bölcs kis kobakját a térdére támasztja. Heti húsz órát tölthetne óvodai közösségben, csakhogy ez sem mindig sikerül neki, mert hamar megbetegszik. Legutóbbi műtétjét követően egy kis dobozkával a mellén ébredt; a testéből kivezető csöveket kötötték hozzá. Tudta, nem szabad bántania, mert ez a kis szerkentyű köti az élethez. Gyógyszerekkel kezdi és fejezi be a napot, hogy beteg májjal, kifejletlen epevezetékkel, csökkent hallással és látásgondokkal is létezni tudjon. Amikor édesanyja napi teendőit végzi, ő játszás helyett, szorgos kis hivatalnokként, a kifizetetlen számlákat rendezgeti egy dobozba a borítékokból. Megsimogatják a buksiját, és ilyenkor szépséges pír borítja el a halvány kis arcot. Olyan, mint egy szárnyaszegett kis madár, amikor a szőnyegen ülve hallgatja a nagyokat. Megint az ő törékeny egészségéről, a rá váró műtétekről, a család otthonát terhelő jelzáloghitelről beszélgetnek. Amikor édesanyja nem engedi, hogy kis hivatalnoka ízekre szedje irattárcáját és játsszon a biztosítási kártyákkal, a legényke sírva fakad és elrejtőzik a kamrában. Nem azért durcás, mert nem érte el a célját, hanem mert édesanyja az ő élettörténetének mesélése közben sírásra fakad. Fia ezt nem bírja elviselni. Bezárkózik. Kicsi kalitkájának ajtaja nyitva áll, de ő nem tud, nem mer kijönni a mi segítségünk nélkül. Szerencsére az utóbbi napokban sok segítő szándékú hívás érkezett Kőhídgyarmatra. Polgármesterek kínáltak anyagi támogatást, egyéni és közösségi felajánlások érkeztek. Természetgyógyászok és vitaminforgalmazók jelentkeztek, hogy segítenek.