Kalácska vagy kenyér

Négy deszkalappal elkerített homokozójában a kisgyerek tökéletes biztonságban érzi magát. Amíg fel nem támad a szél, és el nem hordja a homokot. Később elmagyarázzák neki, hogy ezt szokás tapasztalatnak nevezni. A szlovák politikai homokozóban mindenki a saját lapátkájával kapirgál, sütögeti a kalácskáját, függetlenül attól, észre sem véve, hogy a palánkon kívül milyen szelek fújdogálnak. Márpedig „ott künn” hónapok óta kőkemény ideológiai és politikai hacot vív egymással Irak lerohanása vagy meg nem támadása ürügyén az egyesülő (Nyugat-)Európa az Egyesült Államokkal, amire – a napi külpolitikai történéseken túlmenően – bizonyos értelemben az európai és az amerikai életszemlélet, értékrend konfrontálásaként is tekinthetünk. Hetek óta ez a világsajtó slágertémája, már nemcsak a vezető nyugat-európai és tengerentúli politikusok, hanem másod- és harmadrangú epigonjaik is kötelességüknek érzik a véleménynyilvánítást. Szlovákiának is van külügyminisztériuma, kormánya, parlamentje, de eddig egyetlen hivatalos személy sem akadt, aki megszólalt volna ez ügyben. Itt azt hiszik, ha a magyarigazolványtól meg a húszezer forinttól megvédik, akkor már semmi baj sem érheti az országot. Berlinben vagy Párizsban nem érzik magukat ilyen magabiztosnak. A németek attól tartanak, hogy az Irak elleni háború szembefordíthatná a világnak ezzel a részével az arab államokat, s a konfliktus kőolajár-felhajtó hatása megroggyantaná az amúgy is recesszióval küszködő német gazdaságot. A német precizitást ismerve, vélhetően nem csak a levegőbe beszélnek. Függetlenül attól, hogy egyáltalán sor kerül-e, és ha igen, mikor, milyen eszközökkel az iraki rezsim megdöntésére – mert még semmi sem biztos. Dőreség lenne ilyesmit kívánni a szlovák (kül)politikától, de a minimum, ami elvárható lenne, hogy jelezzék a lakosság felé: tudjuk, a hatalmasok meccsében Szlovákia még taccsbíró sem lehetne, de figyelemmel kísérjük a mérkő-zést és igyekszünk felkészülni minden eshetőségre. Mert valójában nem a tehetetlenség bosszantó, hiszen ez olyan állapot, amelyen változtatni nem tudunk. Az igazán bosszantó a pökhendi dilettantizmus, amellyel el akarják hitetni velünk, hogy a kalácska fontosabb a kenyérnél.