<p>Kezdenek radikalizálódni a kelet-ukrajnai szakadárok, akiket most már négy újságíró elrablásával és egy, az új kijevi hatalomhoz közel álló politikus meggyilkolásával vádolnak.</p>
Julija bosszúja
A nyugati sajtó tele van az orosz invázió hírével, illetve a nyugati szankciók lehetséges hatásaival. De mi is zajlik Ukrajnában?
Az oroszok „baráti aggódását” és „segítségnyújtását” leszámítva Keleten a helyzet szinte változatlan. Csupán az történt, hogy Viktor Janukovics volt államfő kizárólagos ellenőrzését az ország és a legfontosabb érdekcsoportok felett átvette Julija Timosenko. Ugyanis az átmeneti ukrán kormány szinte teljes egészében az ő pártja ellenőrzése alatt áll. Sőt az ügyvivő államfő, Turcsinov is Julija asszony jobbkeze, több mint 15 esztendeje lojális hozzá.
Elsősorban az oroszbarát Kelet- és Dél-Ukrajnában látják így a helyzetet, ahol majd eldől az Ukrajnáért vívott küzdelem. Természetesen Oroszország hathatós beavatkozása nélkül Keleten semmi sem történne – ott ugyanis az apátia és a passzivitás az uralkodó tényező. Hatalmas ellentét ez Kijevhez, illetve az ország nyugati részeihez képest, ahol az önszerveződés a trend. De ami pozitív egy nyugati szemlélőnek, az bizony anarchiának tűnik a kelet-ukrajnaiak szemében, pláne ha ezt sulykolja naponta az orosz tévé.
További fontos tényező az ukrán oligarchák szerepe. Azt ma már senki sem vitatja, hogy hathatós szerepet vállaltak a Majdán megsegítésében. Természetesen nem ők tervelték ki az egészet – az EU vilniusi csúcsa előtti ukrán hátra arcot nem láthatta senki előre. Janukovics egyszerűen mindenkit maga ellen fordított, több százezer ukrán ellenállása találkozott néhány oligarcha érdekével azokban a drámai hetekben.
A kialakult „forradalmi” politikai helyzetet Timosenko most a saját, személyes hasznára szeretné fordítani. Végső soron a szakadárok akkor kezdték el az épületfoglalásokat, miután az ukrán kormány (pontosabban Julija asszony) a krími sebeket nyalogatva nemet mondott mindenféle decentralizációs és alkotmányos reformra. Az oligarchák megyei kormányzóvá való kinevezése a keleti végeken nemcsak a forradalom „elárulása” az orosz katonai fenyegetettség hatására, hanem a valós ukrajnai helyzet beismerése. A gazdasági termelés nagy részét ugyanis éppen ezek a régiók adják, éppen ezeknek az oligarcháknak az ellenőrzésével (voltaképpen tulajdonában). Timosenko Janukovicshoz hasonlóan nem megállapodásra, hanem ellenőrzésre törekszik. És a bosszú is vezérli, hiszen ezek az oligarchák nem akadályozták meg, hogy a Janukovics-klán anno börtönbe juttassa.
A szálakat Putyin elnök tartja a kezében az állandó fenyegetettséggel, illetve a nyilvánvalóan Oroszországból irányított szakadár mozgalommal. Sikerült elérnie, hogy Timosenko van hatalmi pozícióban, Ukrajna viszont szétesőben. A megoldás azonban továbbra is a legfontosabb ukrán szereplők kezében van. Julija bosszúja – ha nem születik kompromiszszumos megoldás – nagyon sokba kerülhet Ukrajnának.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.