Jót, jól, sokáig, helyben

Hogy 2016-ban, ha kedvünk támad, megállunk valamelyik faluszéli csárdában vagy kistermelőnél, aki mondjuk tíz–húsz éve ugyanott csinálja ugyanazt, ugyanolyan jól, vagy még jobban. Az elmúlt hetekben három emberrel beszéltem részben erről, részben másról, s mindhárman mondtak valamit, ami a kérdésre valamennyire választ ad, és rámutat néhány alapvető problémára. Az első egy fiatal, jól kereső mérnök, jelenleg Angliában dolgozik, de rendszeresen jár haza, és nem is akar kint maradni. Szerettem volna venni tőle valamit, amiből neki viszonylag sok van, nekem meg már egy sem, és megkérdeztem, mi az ára. Mire ő azt mondta, nincs ára, mert neki pénz nem kell, találjunk ki valami érdekesebbet. Annyira megdöbbentett, hogy még mindig azon agyalok, mit adjak neki, egy olyan embernek, akinek nem kell a pénz. A második személy egy volt szövetkezeti elnök, polgármester, akivel arról beszélgettünk, miért van az, hogy Dél-Szlovákiában a töredéke működik az egykori kedvelt fogadóknak, éttermeknek, csárdáknak. Persze, első körben foghatnánk a dolgot arra a csalóka benyomásra, hogy a szocializmusban az embereknek több pénzük volt, az árak meg alacsonyabbak, és emellett azokban az országokban is működtek ilyen fogadók, ahol nem volt szocializmus, és talán működnek máig is. Az illető szerint azért más a helyzet, mert régen egy-egy kedvelt és látogatott vendéglő mögött egy-egy helyi szövetkezet állt, rengeteg helybeli, saját alapanyaggal. Most meg mindent onnan hoznak, ahol a legolcsóbb, és úgy is néz ki az egész. A harmadik egy fiatal vállalkozó hölgy, aki harmadik éve egy népszerű vendéglátóipari egységet vezet. Kérdésemre azt mondta, nem, nem akar sem terjeszkedni, sem újabb vendéglátó-ipari egységeket nyitni a város más pontjain vagy más városokban. Azért nem, mert úgy gondolja, ha nem lehet ott helyben, már nem tudnák azt nyújtani az embereknek, amiért szeretik őket, a minőséget pedig nem hajlandó feláldozni a haszonért. Gondolkodjunk el ezeken kicsit.