Jöjj Oroszország, vodka-virág?

Első látásra úgy tűnhet, hogy Vlagyimir Putyin egy zseniális vezető, aki az ezredforduló káoszából kihúzta és újra nagyhatalommá tette az Orosz Föderációt. Tény, hogy számos adat igazolja a gazdasági helyzet javulását és a társadalmi válság mérséklődést. 2000-ben például Oroszországban még 28 ezer emberölést követtek el, 2012-ben már „csak“ 10 ezret. Ugyanezen időszakban az öngyilkosságok száma is leapadt 39 ezerről 20 ezerre, és közlekedési balesetekben is kevesebben halnak meg: 27 helyett 21 ezren. Míg 2000-ben még 26 ezren itták halálra magukat, 2012-ben már „csak“ 7 ezer áldozatot szedett az alkoholmérgezés, ha hinni lehet az orosz statisztikáknak. (Bár sejthető, hogy a 6 ezer fulladásos haláleset jó részében is az alkohol volt a ludas.) Egy szó mint száz, jelentős a javulás. Csakhogy ennek ellenére is még mindig döbbenetesen magasak ezek a számok, és nem csak abszolút értékben. A lakosság számához viszonyítva, tehát arányosan is magasan felülmúlják a „hanyatló Nyugat“ átlagát.  A morális talpra állást igazoló adatok is erősen relatívak. Igaz ugyan, hogy megállt a drámai népességfogyás, de ez jórészt a szovjet utódállamokból zajló jelentős bevándorlással és az Oroszországon belüli muszlim lakosság magasan átlag feletti népszaporulatával magyarázható. A népesedési adatok viszont továbbra is rosszabbak a fejlett országokénál. Bár a Szovjetunió szétesése után beszélhetünk egyfajta vallási újjáéledésről, megugrott a magukat hívőknek, mindenekelőtt ortodox keresztényeknek vallók aránya, de ez a rendszeres templomlátogatásban nem nagyon érzékelhető. Summa summarum, Oroszország a Nyugathoz képest még mindig mély demográfiai, társadalmi, erkölcsi stb. válságban van, csak már nem annyira mélyben, mint bő egy évtizede. A Nyugat vezető hatalmával, az Egyesült Államokkal való összevetés valamennyi fent említett mutató esetében mindig Amerika javára dől el, többnyire nem kis különbséggel. Az elmúlt évtizedben a kivétel a gyorsabb orosz gazdasági növekedés volt, amely magyarázza a fent leírt javuló állapotokat. Ezt két fő tényező okozta: a nyersanyagárak, mindenekelőtt a kőolaj árának jelentős emelkedése az 1998-as mélypontról, valamint a Putyin-éra kezdeti, szabadpiaci reformokat bevezető gazdaságpolitikája. Csakhogy a reformokat bevezető szakembereket Putyin mostanra az utolsó szálig kirúgta, az energiaárrobbanásnak pedig véget vetett az amerikai palagáz-forradalom, Oroszország ráadásul a Krím elfoglalása miatt kereskedelmi és gazdasági háborúba keveredett a Nyugattal. Ezzel nemcsak a riválisokénál magasabb növekedésnek lett vége, de általában a növekedésnek. Paradox módon épp a visszanyert nagyhatalmi státust demonstrálni hivatott méregdrága presztízsberuházások (szocsi téli olimpia, 2018-as foci-vb, a hadsereg nagyszabású modernizációja), meg a gazdaságilag koloncot jelentő Krím okozta költségek adhatják meg a végső döfést az orosz gazdaságnak.  A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója