Jó reggelt!

A hazai kulturális élet több képviselője nyílt levelet írt a pártoknak, és a kisebbségi kultúra támogatását kéri tőlük. A kezdeményezés apropója, hogy a Híd ezzel kapcsolatos törvénytervezete elbukott a parlamentben és nem változik a jelenlegi támogatási szerkezet. Egyrészt: egyértelműen szükség van arra, hogy az állam minél több pénzt fordítson a kisebbségi kultúrára. Másrészt: már bő fél éve létezhetne konszenzus – ha a Híd az adott pillanatban úgy akarja.

Utólag is nehéz megítélni, mennyi esély volt a Kisebbségi Kulturális Alap létrehozására. Első pillantásra a kampányhajrá kezdete előtt ellenzéki javaslatként már a megfogalmazása idején bukásra volt ítélve, de a parlamentben átment az első olvasaton, majd második olvasatban is szavazott mellette néhány smeres képviselő. Hogy azért-e, mert az adventi időszak alatt megszállta őket a szentlélek, vagy külön megegyezés volt erről, esetleg jelzést akartak küldeni a kisebbségeknek, az voltaképpen mindegy. Ahogy mondani szokás, végül „nem volt kellő politikai akarat.” Nem először és nem utoljára szembesülünk azzal, hogy közérdekű ügyekben nincs elég erő egy-egy kezdeményezés megvalósítására.

A kisebbségi kultúra és a civil szervezetek támogatása olyan kérdés, amely mindannyiunkat érint. Például a helyi kulturális rendezvényeket, a könyvkiadást, több száz helyi aktivistát, közvetett módon pedig mindenkit, aki életében egyszer elnézett egy rendezvényre. A közösségünkről szól és fontos is, hogy ne sorvadjanak el pénzhiány miatt az ötletekkel teli civil szervezetek.

Ám ebben a kérdésben rég konszenzus lehetne, legalább MKP–Híd viszonylatban. A két párt ugyanis már áprilisban, jóval a kampány kezdete előtt (és nem mellesleg a kulturális alapról szóló tervezet előkészítéséről szóló bejelentés idején) asztalhoz ülhetett volna, hogy közös nevezőre jusson a kérdésben. De nem tették, mert a Híd a tervezet előkészítése mellett azzal volt elfoglalva, hogy a Kerekasztal MKP-s elköteleződését bizonygassa, mikor az javaslatot tett a két párt közti egyeztetésre a közös ügyekben. Az MKP és a Híd azóta se ült egy asztalhoz, miközben Bugárék tárgyaltak a KDH-val, a Sieťtyel vagy a Šancával, az MKP pedig az SaS-szel és az OKS-szel. Csak a magyarokat megszólító két párt között nem volt stratégiai egyeztetés, mert valakinek ez nem volt érdeke. Így megy ez felénk.

Eközben rengeteg ügyben egymásra vannak utalva a minket képviselő politikusok. Mint a Brian élete című, örökbecsű Monty Python-filmben a Júdea Népe Front aktivistái, mi is sorolhatnánk, mi mindenben kellene konszenzus. (Semmiben! Kivéve persze a kisiskolákat, az iskolaügyet. Na meg a kultúrát, a kultúra az fontos. És a régiók felemelkedése, a régiókra szükség van. Vagy a nyelvhasználat, az is közös érdek. Na de az iskolaügyön, a kultúrán, a régiós ügyeken, a nyelvhasználati-érdekképviseleti ügyeken kívül nem kéne egyeztetni másról is..?)

A partvonalon kívülről nem marad más, mint nyílt levelek írogatása. Így lépünk a választási hajrába, amikor már tényleg alig van idő érdemi egyeztetésre. Akarat meg végképp nincs rá.

A szerző a Kerekasztal szóvivője