Jó elvekből gyakorlatot

Ezt az esztendőt is ricsajozással kezdte a Matica slovenská. Ezúttal olyan óriásplakátból igyekezett minél nagyobb csinnadrattát csapni, amelyen a hirdetés csupán magyarul jelent meg. Az érintett reklámügynökség az ügyben illetékes kulturális tárca felszólítására elismerte, hogy törvényt sértett, és egyik képviselőjének ígérete szerint rövidesen a többség nyelvén is olvasható lesz a szöveg. ĺgy aztán a jelentéktelen ügyből nyilván nem sikerül újra nacionalista indulatokat szítani, habár a szlovák szervezet a megrendelők bakijának vagy tudatos reklámfogásának jelentőségét szokásos kormány- és magyarellenes riogatásokkal igyekezett felturbózni. A pici pohár vízben kavart aprócska fuvallat azért számunkra is szolgál tanulsággal. Alighogy megjelentek az említett óriásplakátok, a maticások máris félreverték a harangot. Mi viszont tétlenül szemléljük, hogy a dél-szlovákiai, vegyesen lakott területeken vészesen fogynak a kétnyelvű feliratok.

Elsősorban az újonnan nyílt áruházak, üzletek, éttermek és más kereskedelmi létesítmények cégtábláin egyre nagyobb számban csak szlovákul tüntetik fel a szöveget. Igaz, olykor a kétnyelvű feliratokban sincs sok köszönet, hiszen az amúgy is vészesen romló anyanyelvi kultúránkat csak tovább rombolják az olyan szörnyfeliratok, hogy „Jadrán fagylalt”, „Fagylaltosság” vagy „Gyermekbölcsőde”. Ideje lenne már, hogy nálunk is alakuljanak olyan civil szerveződések, amelyek a magyarországi példához hasonlóan anyanyelvünket palléroznák, s amelyek a dunaszerdahelyi székhelyű Gramma nyelvművelő társasággal közösen segítenék azokat a jó szándékú vállalkozókat, akik talán nem is tudják, mennyire rossz magyarsággal közölnek információkat. Látszólag jóval nagyobb feladat elérni azt, hogy a cégtáblák a magyarok vagy éppenséggel a ruszinok, az ukránok vagy a németek lakta térségekben kétnyelvűek legyenek. Pedig három lehetőség is kínálkozik erre. Az első az, hogy az önkormányzatok udvarias levélben kérik erre a tulajdonosokat.

Ezt tette például tavaly a somorjai városvezetés, és a helyi Billa áruházban rövidesen magyarul is kiírták az alapvető információkat. További lehetőség általános érvényű helyi rendelet révén

elérni a kétnyelvűséget. Ennek a normának az erejét és számonkérhetőségét jelentős mértékben növelné, ha végre a Szlovákiában is ratifikált Európai Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Chartájának érvényesülését a szükséges végrehajtó törvények szavatolnák.

Örömmel állapítottam meg, hogy a Hypernova üzletlánc karácsony előtt a Csallóközben kétnyelvű – szlovák és magyar – reklámkiadványt is terjesztett. Nyilván az élesedő versengésben ilyen gesztussal is igyekezett növelni a vásárlók számát. Ma még, sajnos, kivételnek számít az ilyen megoldás. Téves azoknak az üzletembereknek az érvelése, akik azt hangoztatják, hogy manapság már mindenki tud annyira szlovákul, hogy fölösleges luxus a kétnyelvű felirat. Nyilván a magyarok többsége szintén majdnem mindent megért szlovákul is, de ebben az esetben nem ez a lényeg. Hanem az, hogy anyanyelv egyenrangú érvényesülése a helyi hivatalokban és a kereskedelemben a nemzeti kisebbséghez tartozó polgár egyenjogúságának jelképe egyszersmind bizonyítéka. S ennek az európai elvnek célirányos jogszabályokkal végre Szlovákiában is érvényt kell szerezni.